Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - TANULMÁNY - Vajda Barnabás: Pszichoanalitikus irodalom - Monarchiairodalom, modern irodalom
84 Vajda Barnabás Antoinett-je, amelyben a szerző olyan nagy, a történelem menetét is befolyásoló jelentőséget tulajdonít XVI. Lajos impotenciájának, hogy Zweig szerint „a francia forradalom bekövetkeztét...elsősorban ebből kell megérteni”3; a magyar nyelvterületről pedig Nagy Lajost lehet említeni, aki A falu álarca-ban (1937) „a magyar falu életének minden jelenségért szexuális alapon”4 magyarázta. A szélsőséges értelmezések ellen időnként Freud is tiltakozott, de a botrányok hullámverését nem tudta megakadályozni. Lehet, nem is akarta: ez az ízig-vérig bécsi kispolgár bátrabb volt, mint a legmerészebb francia naturalisták. Nem csoda, ha még akkor is, amikor világosan látni lehetett a pszichoanalízis tudományos körvonalait, az egyik leggyakoribb vád az volt Freud ellen, hogy mindent a szexualitással magyaráz. A klasszikus pszichoanalízis értelmezési bizonytalanságai, jogos vagy eltúlzott botrányai végső soron azt eredményezték, hogy tévesen minden olyan esetben Freud-hatásról kezdtek beszélni, amikor „a müvekben szerelemről, szexualitásról vagy erotikáról esett szó”5 Ha elfogadjuk egy, a nemiség terén a modern civilizációra vonatkozó általános freudi kultúrhatás lehetőségét, akkor a közép-európai kontextusban a pszichoanalízis a századfordulós polgári létforma irodalmi kifejezéseként is értelmezhető. A pszichoanalízist már Lukács György is a polgári dekadencia megnyilvánulási formájának tartotta6, de a jelenség ennél összetettebb, hiszen a pszichoanalízis erősen nyelvi struktúra, vagy ahogy Michel Foucault fogalmazott: „Freud lángelméje abban állt, hogy már a XVIII. század óta a tudás és a hatalom stratégái által jelölt vonal egyik döntő pontjára helyezte rá, és ezáltal hihetetlenül hatékonyan újra felelevenítette...a szex megismerésének és beszéddé alakításának évszázados parancsát.”7 Ha a jelenséget úgy fogjuk föl, hogy a pszichoanalitikus munkák nem feltétlenül magát a vágyat, hanem a testiség társadalmi létmódját elemzik8, akkor végő soron a Monarchia társadalmi és magánéleti viszonyaihoz is közelebb kerülünk, és számos korabeli regényt érdemesnek látszik ebben az értelmezési tatományban vizsgálni; talán elég Arthur Schnitzler Therese c. művére vagy Kosztolányi Dezső: Édes Anná-jára utalni. 2. A MAGYARORSZÁGI KÖZEG Társadalmi presztízsét tekintve az a furcsa diszkrepancia állt elő, hogy miközben a XX. század eleji magyar kultúrának és irodalomnak jelentős szerepe volt a pszichoanalízis nemzetközi népszerűsítésében, addig a mozgalom Magyarországon mindvégig egy kicsi entellektüel csoport ügye maradt. Egyik oldalon például a tízes évektől sok külföldi (amerikai, angol, svéd) érkezett Magyarországra, vagy betegként analizáltatni magát, vagy tréninganalízisre, azaz megtanulni az analizá- ciós technikát9, másik oldalon viszont Ferenczi időről időre munkatárshiányról panaszkodott Freudnak A pszichoanalízis fejlődésének egyetlen szakaszában és egyetlen országban sem vált tömegmozgalommá, és hogy a magyar szakemberek nem voltak sokan, tudható abból is, hogy a legtöbb fennmaradt történet, anekdota Ferenczi személyéhez fűződik. Ennek ellenére az 1913. május 19-én általa alapított Magyaror-
