Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - TANULMÁNY - Neszméri Tünde: A magyarországi szlovákok Závada Pál regényeiben
80 Neszméri Tünde SZLOVÁK JELLEMEK Feltűnhet az olvasónak, hogy a Milotában nincsen olyan szereplő, aki olyan mély nemzeti érzelmeket hordozna a szívében, mint Bacovszky tiszteletes a Jadvigában, egyébként Milota róla is említést tesz elmélkedései során. Annak ellenére, hogy olyan mély nemzeti érzelmű szereplője a Milotának nincsen, mint amilyen Bacovszky tiszteletes, Bombitz Attila ezt írja: „benne (bennük) Závada mindenkori anyaga, a magyarországi kisebbség története, mint a sajáton belüli idegen, a centrumon belüli periférikusság kapott kiemelten fontos szerepet. A centrumvesztő nemzeti kánon átrendeződése - tematikus szinten - kedvező teret biztosított a kilencvenes évek második felében e sajáton belüli idegen, a periférikus (de nem szubkulturális) értelmezésére, egyáltalán a róla szóló beszédre, a »regényesedés- re«. Závada ’szlovák’ regényei mellett (a Jadviga párnája után a kitelepítések fókuszálásával a Milota keményebben tárgyalja a ‘szlovák’ történetet)”35 A szlovák jellemek leírásához Žilka Tibor36 „kategóriáiból kölcsönzők” párat. A tanulmányában Gregort - a Jadviga párnájának szereplőjét -, mint tiszta, a romlat- lanságot képviselő embert jellemezte, szerintem a Milotában is van ilyen szlovák ember, mégpedig a színdarab öreg cselédje, akit a játékban nyanya Zsofának hívnak. Tiszta és romlatlan jellem, hiszen annak ellenére, hogy nem ért egyet a fiatalasszony - nyal, aki elhagyta a férjét, ő követi őket, még az internálótáborba is, és mellettük marad, amíg csak tud, és szlovák „tisztaságot” is hordoz magában, hiszen magyarul nem beszél, nem is tud. Tiszta jellemnek tartom a színdarabból Ancikát is, aki szlovák lány létére nem akar kitelepülni, és akit Kohut a Slobodának, a kitelepülök újságjának címoldalán szerepeltet. Tisztának tartom őt, mert őszinte, szlovák a lelke, de otthon érzi magát Magyarországon, hiszen itt vannak a barátai, ismerősei, bár bevallja, hogy nem tud szlovákul, viszont van olyan szófordulat, amelyet gyakran használ „Bozse moj szlat- kí”, ami tótságára utal. A Jadvigából Misut Žilka tragikus szereplőnek nevezte, a Ház a piactérenben ilyen Milota János, akit rábeszélnek a kitelepülésre, elhitetik vele, hogy ott minden jobb lesz. O egy tipikus áldozat, nem elég, hogy kétévi fogság után végre hazatérhetett, el kell hagynia hazáját és családját. Mint a regényből kiderült, a színdarab történéseit a szerző, Zsofika a valósághoz képest megszépítette, önmaga javára. Az igazi történet szerint a férfi hagyta el a feleségét és ment Szlovákiába, otthagyva a fiatalasszonyt gyermekével. Az eredeti történet szerint tehát inkább a fiatalasszonyt nevezhetnénk tragikus alkatnak. A színdarabbeli Gyúró, mélyebb szlovák öntudattal rendelkezik, mint a többi szlovák, ezt abból a szónoklatból tudhatjuk meg, amit kissé ittasan mond el. „Ácsi emelem poharam az áttelepülésre!, s avval szónokolni kezdek: Hogy kétszáz év után végre visszamehetünk a mi Matyicánk Országanyácskánk ölébe!”37 Ez a szónoklat valóban illett a gondnok által megformált szerephez, hiszen, mint a darab mesélése előtt a szereplők bemutatásakor elmondja: „Hiszen ő nyilván valóban is kitelepült pereputtyával Szlovákiába”.38
