Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - Pereszlényi Sándor: A száműzött (elbeszélés)
50 Pereszlényi Sándor Gondolataiból az üdülő fenyőfákkal övezett épületének látványa zökkentette ki. Egy pillanatra megállt és körülnézett a tájon. A télutó erőteljesen rányomta bélyegét a vidékre. A hegyoldalon kis patakokban csörgedezett az olvadó hó vize, szaporán igyekezett a ritka párafelhőbe takarózó völgy felé. A lesikló pályák felvonóit már nem üzemeltették, a pályákon mindössze néhány mindenre elszánt kezdő síelő búcsúzott a téli örömöktől. - Mi a nyavalyát csináljak itt két hétig? - tette fel a kérdést önmagának hiszen az időszak túrákra sem a legalkalmasabb -, s ezzel a megválaszolatlan kérdéssel lépett be az üdülő sok vihart látott, ódon tölgyfa ajtaján. II Az üdülő előcsarnokában öregedő, szőke hölgy fogadta udvarias fejbólintás- sal. Átnyújtotta a beutalót, s kedvetlenül mondta be a szükséges személyi adatokat. A hölgy kérdéseit fölöttébb idegesítőnek találta. Nem értette, miért kérdezősködik, hiszen a beutalón minden szükséges adat megtalálható. Az elengedhetetlen formalitások után a hölgy a kezébe nyomta a szobakulcsot. Csodálkozva állapította meg, hogy az egyes számú szobát kapta. Különös - mormogta -, a portás eddig mindig megkérdezte, megfelel-e a szoba. Nemleges válasz esetén választékul további három-négy szobát is felajánlott, most pedig kész tény elé állította. Baljós sejtelemmel, szorongva indult a szoba felé.- Érdekes, nincs kulcsra zárva. Talán a takarítónő elfelejtette bezárni. De az is lehet, hogy szándékosan hagyták nyitva - fogadta el a legkézenfekvőbb magyarázatot. Lenyomta a kilincset és belépett az ajtón. Pillantása a sarokban álló szekrényről az ágyra tévedt, s kővé meredt a meglepetéstől. Az ágy szélén volt felesége ült kicsomagolatlan útitáskájára támaszkodva.- Hát te hogy kerülsz ide? - dadogta.- Miért vagy úgy meglepve? - kérdezte az asszony olyan hangon, ami minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy tulajdonosa a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy az üdülőbe érkező volt férjet a számára kijelölt szobában ott várja volt felesége -, hiszen három évig egy felderítőtiszt felesége voltam. A felderítőtiszt kifejezés hallatára valami megvillant a férfi agyában. Válasz helyett szájára tett ujjával jelezte volt nejének, hogy maradjon csendben, majd intett neki, hogy kövesse. Becsukta a szoba ajtaját, kulcsra zárta, és a folyosó végén található tágas fülkéhez indult. Mártával gyermekkoruk óta ismerték egymást. Osztálytársait, főleg a gazdagabbakat, ette is a sárga irigység, hogy az iskola szépe, aki ráadásul az igazgató lánya, legszegényebb társuk szemébe feledkezett. Ismeretségük a diákszerelem viharán keresztül, évek múlva jutott el a házasságig.- Gondolod, hogy lehallgatják a szobát? - kérdezte az asszony.- Nem vagyok biztos benne - válaszolt a férfi de valószínű.
