Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - Duba Gyula: Galambtemető (3.) (regényrészlet)
Galambtemető (3.) 39 a szőnyegtorzó megtartotta ritka szép eredeti színeit. Azonban mindvégig egy nyomorék hatását kelti, ma is ott van a sarokban, az asszony már nem néz rá idegenkedve, valami meleg fénnyel az arcán nézi, ám nem szereti, mert arra emlékezteti, hogy érthetetlen és oktalan módon a legtisztább örömök is elveszhetnek. Néhány évvel rá a szülei is elmentek, régen nem élnek, háromszor annyi éve él nélkülük, mint amennyit velük élhetett. Ha élnének, gondolja néha, lassan százévesek lennének! Az üzletben a szőnyegek mások, mint a selyemperzsa, gépek szövik őket, s gyakran műszálból valók. Modem minták jellemzik, méterre is vásárolhatók, színeik szokatlanok, nem természetes anyagokból, hanem vegyi úton állítják elő a szintetikus festékeket. Az új „perzsák” által sem a világ üzen már, legfeljebb Csehország, a Kásák típusú gyapotszálas gyártmányaival, s bár gépek szövik őket, a mintáik klasszikus „perzsák” és a színeik természetesen melegek és élők. Puhák is, kellemes tapintani őket, mintha igaziak lennének. Evekkel azelőtt az asszony a Mihály-kapunál lévő régi szőnyegüzletben - itt gyerekkorom óta, mindig szőnyeget árultak, mondta akkor -, ebben a hagyományaihoz ragaszkodó boltban felfedezett két mongol szőnyeget. Nem nagyok, kilencvenszer százhúsz centiméteresek voltak, mint a selyemperzsa maradványa, ezeket is gép szőtte már, ám a mintáik és színeik felvillantották a mongol sztyeppek rejtelmeit, jurták és rideg csordák valóságát, s a lovas nomádok lelkületét, ilyen szőnyegjegyek, mint mondtuk, önmagukért beszélnek. Az asszony azonnal megvette mindkettőt. Rohant a férfiért, vigye haza őket! Beleizzadt, míg hazacipelte, mindkét hóna alatt egy-egy összegöngyölt szőnyeg, de boldogan tette, mert örömöt szerzett az asszonynak. Vannak váratlan s annál őszintébb örömök. Máskor még kisebb, negyvenszer hetvencentis afgán szőnyegekre lelt az asszony a Priorban. Azóta sem láttak ilyeneket, egyszeri szállítmány lehetett. A hegyvidéki pastu törzsek asszonyainak kézi munkája, erős és vastag anyagok, egzotikusán élénk színekkel és kabalajelekre emlékeztető, misztikus ábrákkal hívták fel magukra a figyelmet. Mintáik az emberiség őskorának a szimbólumai lehetnének. Hármat vett az asszony, a falakra szánta őket, aztán mégis a földön talált helyet számukra, csábítóan színes foltok a parketten, akárha kicsiny vadvirág-mezőcskék lennének. A Priorban sem a modemeket keresték, az asszony pillantásra sem méltatja őket. Oda tartott, ahol a nagy perzsák feküdtek egymáson halomban. Háromszor négyméteresek és még nagyobbak. Nagy szőnyegre nincs szükségünk, gondolta nyugtalanul a férfi, álljon meg a menet, hölgyem! Szorongott és mosolygott magában! Mi lesz, ha váratlan elragadtatásában megvásárol egy négyszer ötméteres be- hemótot! Nézte, ahogy sorban felemeli a szőnyegek sarkát és kezébe veszi, megtapintja és simogatja felületüket, ujjával morzsolgatja szövésüket, felméri minőségüket. A szemüvegét is felteszi, úgy vizsgálja a színeiket, egészen belemerül a műveletbe. Mintha játszana vagy még inkább valamilyen döntően fontos elhatározásra készülve mélyedne el a lehetőségek latolgatásában. Majd a férfi megkönnyebbülé-
