Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - Duba Gyula: Galambtemető (3.) (regényrészlet)
32 Duba Gyula Galambtemető (3.) (Részlet Az élet leszálló íve című készülő regényből) 7. „NEM IS A MADÁR, HANEM A SORSA” Galamb ül az ablakpárkányon. Nyakát nyújtogatva les be a hálószobába. A bodor nejlonszalagok sem zavarják, egyenesen alájuk bújt, fejét csavargatva pislog, gombszeme csillog, nem fél, magabiztos galamb. Roppant kíváncsinak tűnik fel s még inkább tapasztalatlannak, hogy kerülhetett az ablakpárkányra? Az asz- szony már felkelt, reggeli tornáját végzi a dolgozóban, ott több a hely a pokróca számára, nem látta a galambot, gondolja a férfi, felkeltett volna! Mindjárt hét óra, a szoba homályos, őszies borongás ül a tárgyakon, a nyári fények elmúltak, a nap felhők mögött készülődik, hogy láthatatlanul a város fölé emelkedjen. Korai nyomasztó idő, s akkor egy galamb...! Akárha rossz látomás lenne. Amióta Salgó rácscsal zárta le a világítóudvart, nincsenek galambok, eltűntek nyomtalanul, csak a vedlett falak maradtak s az emléke, ahogy a vakolatdudorokra ragadva lógtak. S egyikük visszatért, ijesztő emlék! Mozgékony, hamuszürke galamb, hogy került ide? Rohadt dög, gondolja a férfi nyugtalanul, kétségbe ejti az asszonyt! Az ördögbe is, morogja, még csak ez kellett...! Nem kímélheti meg a hírtől, bár tudja, kétségbe esik. De jobb, ha tud róla, mielőtt meglátná! Nem hinne a szemének és még nagyobb lenne a megrázkódtatása. Fel kell készítenie a látványra, meggyőzni, hogy a véletlen műve, kivételes e- set, nyomorúságos csoda, mely nem hozhat örömöt. Talán valahol a mélyben átvészelte az elmúlt időt a szerencsétlen, beteg lehetett, de meggyógyult, erőre kapott. S most itt van, s mint aki kómából ébredt, mindenre kíváncsi, mi történt, mialatt ő a világról nem tudott semmit! Talán valami koszos sarokban vegetált a szeméthalom alatt. Az életképesség csodája, a biológiai erők remeklése, hogy életben maradt. Sokáig fejleszthette volna még a történetet, ilyenkor száguld a képzelete, aztán mégis így gondolta: az asszony nem gyerek, egy szót sem hinne az egészből! Hagyd a nemes, megnyugtató dumát! Mert ez valaki más, sokkal rosszabb...! Az asszony megsejti, hogy új helyzet áll fenn, más kezdődik, mint eddig volt, törés az időben és változás a drámában, a következő felvonás rejtélyesebb és alighanem iszonyúbb... Az asszony a szőnyegen tornászik, kockás pokrócon. A hátán fekszik, nem
