Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Tőzsér Árpád: Molnár Albert meglátogatja Bátory Zsigmondot, a libokovici remetét. Az elkárhozott Faustus szelleme munkához lát (Tanulmány a Faustus Prágában c. drámai költeményhez)
Tőzsér Árpád s úgy veszem, mint földem szép hangzatát. S ez nem udvarlás, hanem így igaz: a szülőföld nyelve itt, idegenben nem jelentés, hanem zsongó zene, s olvasni e zenét - külön öröm. Molnár Nagyságos fejedelem, nyájas szavad köszönöm, s engedj egyetértenem véleményeddel a nyelvről s zenéről. Kinek az ily zenére nincs füle, kívül van a szférák összhangzatán, s kivert égi bika: patáival kapálhatja az űr csillagait. Báthory Látom, házamban humanista szól, aki egyszerre poéta s tudós — Molnár uram, vettem leveledet s a szándékodat, hogy tőlem tanácsot kívánsz kérni nagy döntésed előtt. Wacker tanácsos úr, jóakaród, már jóval előbb újságolta, mily szerencse ért, hogy fölséges urunk, becses latin-magyar szótáradért egyenest bécsi katedrát kínált, s elmondta azt is, hogy te habozol. Molnár így igaz!, és azt elmondta vajon a nagyúr, hogy mi a feltétetele e valóban nagy kegynek, hogy cserébe hitet, vallást kellene váltanom? A tudós Kepler mondta a minap: igaz ajándéknak nincs mérlege. Báthory Kegyelmed tolla túl keményen ír, úgy mondanám, kaparja a papírt! Mért lenne a hitváltás mérleg itt? A tudománynak a kezdetek óta
