Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - LEHOCZKY TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Lehocky Teréz: Most hagylak elmenni (novella)
16 Lehocky Teréz A kultúra is csak látszat. Az emberek nem vesznek könyveket. A boltban porosodnak a könyvek, már halottszaguk van. Mondják, hogy az igazság győz, de valóban csak a hazugságnak van kánonja. Aki élni akar, muszájból füllent. A hajdani gangszter se öltözik nagy kockás öltönybe, nincsenek dagadt izmai, inkább úgy fest, mint egy disztingvált menedzser, úrias, sötét ruhában, oldalán fekete bőrtáskával. A szovjet is kikiáltotta magát marxista demokráciának, pedig diktatúra volt, nem is az összes proletáré, csak a párt diktatúrája. Rosszallotta ezt Lenin is és tolla éles szablyájával ízekre szedte. Ki tudja, talán ezért kellett neki meghalnia. A gázkamra is rendes, kicsempézett orvosi rendelőnek felelt meg. Jöttek anyaszült meztelenül külön a férfiak, külön a nők kisdedeikkel. Azelőtt még hitték, hogy fertőtlenítésre jöttek a ruhatetű miatt, de semmi sem marad meg sokáig titokban. Oszkár a német újságot, amit olvasott, mérgében összetépte: csupa hatványra emelt lódítás: A zsidó hullák elégetésére krematóriumok nem léteztek. A szakvélemény szerint akkora kapacitású technikai berendezések lehetetlenek. Persze, voltak gyűjtőtáborok, de emberséges bánásmóddal. A cikk bizonyításként utalt Almára, Mahler Gusztáv és Werfel özvegyére, aki a háború végeztével megnézett több koncentrációs tábort és erélyesen tiltakozott a nácizmus kegyetlensége ellen. Ugyanez az újság hozta a hírt, hogy a homoszexuálisok egy fityinget se kaphatnak kártérítés címén, mert a jog szerint és más államok szerint is a homoeroti- kát bűnténynek minősítették. Oszkár elkeseredett. Senki sem botránkozik meg az igazságtalanságon. Hiszen senki sem tehet arról, hogy fiúnak vagy lánynak születik, cigánynak vagy szerecsennek, zabigyereknek vagy zsidónak, szarmatának vagy homokosnak. Oszkár öt évig hordta a tábor darócgúnyáját, a rózsaszín csíkokat. Hadd lássa mindenki és vihogjanak rajta, hogy a férfiakat szereti. Akik gyilkoltak, raboltak, zsaroltak, azokkal a nácik jobban bántak. Jobb volt az ellátásuk, kaptak néha vajat, lekvárt, volt saját fogkeféjük, egyszer egy héten megfürödhettek, de a homokosok nem. Azok naponta ugyanabba a csuromvizes törülközőbe törülköztek, ami téli reggelre kőkeményre fagyott. Az SS felrótta neki bizonyításul, hogy nem nősült meg, még szeretője se volt, bordélyba sejárt. De ő a mamát idealizálta. Olyan nőt, aki ugyanúgy szeretné, sohasem kap. A mama iránt érzett imádata majdnem mitologikus volt. Titkos, sötét szimbólum, amitől nem lehet megszabadulni. A legtöbb anya majdhogynem dogmatikus szent, éterikus szétbonthatatlansággal. A mama egy anyagtalan lény, regina coeli, feláldozza magát női Krisztusként. A gyereknek nőni kell. Kell, hogy egyszer független, önálló lénnyé váljék. Az igaz anyaszeretetnek akarnia kell, hogy a fia, lánya önálló lehessen, sőt tudja őt otthagyni, elhagyni egy másik nőért vagy egy férfiért.
