Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - ÉLETKÉPEK - Ráski István: Papválasztás egy csallóközi faluban (emlékek)
ÉLETKÉPEK RÁSKI ISTVÁN Papválasztás egy csallóközi faluban A címből a jól tájékozott olvasó már kiolvashat néhány információt. Azt mindenképpen, hogy csak református pap választásáról lehet szó. A katolikus papot ugyanis nem a hívek választják, hanem a püspök helyezi egyik vagy másik egyházközségbe. S ha csallóközi faluról van szó, akkor esetleg az evangélikus egyház jöhetne még szóba, de ennek az egyházközségeiből ott kevés van. S ki tudja, nem vették-e még át ők is a módszert a katolikusoktól, hiszen az számukra (mármint a szlovákiai vezetők számára) nemzetiségi szempontból is „hasznosabbnak” látszik, mint a választás demokratikus módszere. Néhány katolikus ismerősöm is a- zon a véleményen van, hogy a felvidéki magyar római katolikusoknak is rég volna már magyar püspökük, ha a demokráciát beengednék egyházi rendszerük zárt betonfalai közé. Persze a demokratikus szervezésnek is vannak azért hátrányai — ezt az ország irányításában is tapasztalhatjuk az utóbbi 15 évben. Annak idején Churchill is megmondta, hogy bizony a demokráciának (mint politikai rendszernek) is vannak hiányosságai, de eddig még ennél jobbat nem találtak ki. Egyszóval: református pap választásáról volt szó a Csallóköz egyik falujában. Ilyenkor a problémát az okozza, hogy rendszerint több jelölt van, s az egyház- község híveinek véleménye megoszlik a pályázókkal kapcsolatban. Vannak, akik a mellett a pályázó mellett törnek lándzsát, akinek szép dörgő hangja van; mások a mellett, aki megható prédikációt mond a bemutatkozó szolgálat során: meg tudja ríkatni a híveket; megint mások meg a mellett, akihez rokoni, esetleg baráti szálak vagy más érdekek fűzik. Régen, nagyapáink korában még inkább így volt ez. Megkezdődött hát ebben a faluban is a korteskedés. Feliratok jelentek meg a desz- kapalánkokon, falragaszok a falakon s minden olyan helyen, amely erre alkalmas volt. Ezeknek a feliratoknak a szavait nemigen válogatták meg a szöveg fogalmazói: rigmusokban gúnyolták egymást az egyes táborok. Még a katolikusok közül is többen bekapcsolódtak a kampányba, sőt élenjártak egyik vagy másik tábor szervezésében. Láthatóan élvezték a szóharcokat, amelyek a kocsmától kezdve mindenütt folytak, ahol ezekre lehetőség nyílt. Nem célom, hogy ezt a küzdelmet részletezzem. Amit eddig erről leírtam, azt is csak azért vetettem papírra, hogy a mai fiatalok is képet kapjanak ezekről a választási harcokról, amelyek mára inkább a po- litikai-közigazgatási szférába szorultak vissza (ott sem régen újultak fel a több mint négy évtizedes kényszerünet után), napjaink papválasztására azonban még ma sem
