Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vendégkritika - Jánossy Lajos: Zsíros falatok (Tolnai Ottó: Költő disznózsírból c. kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE ténetek nem illusztrációi vagy hangulatfestő, esztétizáló elemei ennek a szőttesnek, hanem a (ki)választás által egzisztenciális mélységekbe emelt (sic!) tapasztalatok. Mindez tetézve, még szellősebbé, nagyobb lélegzetűvé téve azzal az írókkal és képzőművészekkel benépesített kultúrhistóriai miliővel, amelyet Jugoszláviaként emlegettünk sokáig jelen időben, és emlegetünk egy ideje múlt időben. Tolnai könyve - nem először - elkülönböződik a hagyományos műfaji besorolásoktól. Nyelve és észjárása az, ami képes e „semmis” dolgokban rálelni a titoktartományokra, belépni vonzó és erotikus bűvkörükbe - a költő csábít és csábul. Az egyik legszebb esszéjében Ottlik a Kosztolányi-féle „érzésről” töprengve ezt írja: „A behavazott kisváros képe csupán az emlékezés fogódzója. Az először megpillantott hóesés csupán lehorgonyozta, megrögzítette az emlékezetében, visszaidézhető módon, azt az érzést, amivel kétévesen, háromévesen a világot egyáltalán nézte. (...) Ha majd negyvenévesen »érzés«-nek nevezi, és szavakat keres rá, ilyesfélén fogja értelmezni, amivel a létezést fogadta: ámulat, félelem, vonzódás és visszarettenés az idegen, ismeretlen világtól. (...) amelyek azonban mindenestül benne foglaltatnak egyetlen korábbi, teljesebb érzésben: Hogy létezni csodálatos, regényes, nagyszerű dolog.” Credo: Tolnait olvasni csodálatos, regényes, nagyszerű dolog. (Litera) Jánossy Lajos
