Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Gál Sándor: Egy küzdelem emlékei (1) (Adalékok a Keleti Napló történetéhez)
Egy küzdelem emlékei (1) minden alkalommal leírtuk hogy a ma is meglevő és semmivel sem indokolható „Pozsony-centrikusságot” némileg feloldjuk, s hogy az e tájon születő fiatal tehetségek számára műhelyt biztosítsunk. A kulturális miniszter által kinevezett „rögtönosztóbizottság” azonban úgy döntött, hogy egy ilyen „regionális” lapra az orság pénzét nem ildomos elpocsékolni. Ha nem volna olyan tragikus a helyzet, még hálásak is lehetnénk, hogy ezt az Új Szóban nyilvánosságra is hozták. így legalább az egész szlovákiai magyarság pontosan felmérheti és tudatosíthatja, hogy kik azok, akik a magyar nemzetiségi kultúráról, annak lehetséges fennmaradásáról kényük-kedvük szerint dönthetnek, amikor egy nem létező lapra több mint 700 ezer koronát szavaznak meg, s amikor a három éve létező Keleti Naplót kisemmizik. Mindebből világosan látható, hogy a politikai kufárkodások előre megtervezett szándéka munkál azon, hogy egy valóban független orgánum, a Keleti Napló, s vele együtt ez az egész keleti térség ugyanolyan némaságra ítéltessen, amiként azt az előző rendszer is tette majd öt évtizeden át.” Az a kronológiai látszatzavar, amely a József Attila Alapítvánnyal kapcsolatban említődik, csupán látszólagos, mégpedig azért, mert ez ideig erről nem tettem említést. Lényegében időbeli párhuzamról van szó, amikor idehaza és Magyar- országon is, kerestem a támogatás további lehetőségeit. „Új gond ezzel kapcsolatban - olvasható naplómban -, hogy lehetőség mutatkozik arra, hogy a Keleti Naplót januártól újraindítsuk. Ha az ígért alaptőke meglesz, akkor ezt a lapot teljes állásban nekem kell vállalnom. De a Hét kérdése is ott lebeg - ezzel együtt - felettem. Mert a Hétben is sok a gond - főleg az új Hont Kiadó jóvoltából. A Keleti Naplóval kapcsolatban: tegnap és ma (jún. 23-24.) elkészítettem a József Attila Alapítvány kuratóriuma számára a költségvetési tervezetet meg a kísérőlevelet. Ha az ígért alaptőkét meg tudják adni, akkor mégsem azzal a kudarctudattal szemlélem majd a polcomon levő első és egyetlen évfolyamot, mint eddig. Bár a csodákban már régen nem hiszek! Annál szebb volna, ha sikerülne a folytatás.” A József Attila Alapítvány kuratóriumának levél kíséretében postáztam a lap költségvetési tervét. [...] A József Attila Alapítvány kuratóriuma beadványom alapján a Keleti Napló támogatására fél millió forintot szavazott meg. Innen az előbbi - Méltányosságot! c. - írásra való utalásom a támogatásra, amely lehetővé tette a lap újraindítását. (1991-ben egyetlen számot adtunk ki a folytonosság okán 1—12-vel „dekorálva.) A támogatás átutalásával azonban rengeteg időt veszítettünk, egyrészt a hiányos cím és rossz telefonszámok miatt, másrészt, hogy hónapokba került, amíg találtunk egy olyan bankot Prágában (Inter banka), amely az átutalás lebonyolítását vállalta. (Azokban az években a mai pénzügyi-banki rendszerek még nem léteztek.) Ennél a rétestésztaként nyúló adminisztrációs bonyodalomnál sokkal súlyosabban érintett bennünket az a tény, hogy 1991 december elején leértékelték nálunk a forintot. „Ami gond: — olvasható naplóm december 9-i bejegyzései között - leér
