Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - Szalay Zoltán: Game over (novella)

Game over- Hadd nézzem meg - nyúlt érte rögtön Dávid.

Ferkó némileg kelletlenül adta át a kart. Dávid átvizsgálta, majd odaadta barátjának is, aki szintén vetett rá néhány pillantást. Egymásra néztek, s Csumó alig észrevehetően bólintott.- Elviszem - jelentette ki Dávid. Előhúzta a sapkát és a pénzt, és átadta Ferkónak. - De ha nem fog működni...- Működik! - vágta rá hangosan és határozottan Ferkó. - Ez működik! Működik!- Jól van - vont vállat Dávid. - Akkor szevasz.

Azzal elmentek. Kész volt az üzlet.- Soha többé nem szeretnék idejönni - mondta Dávid.

Csumónak haza kellett mennie, mobilon hívta az édesanyja, meg kellett írnia a matekot. Hiába veszekedett vagy tíz percet, nem tudott elérni semmit. Elköszönt Dávidtól, és elváltak egymástól.

Másnap az iskolában reggel Dávid feldúlt képpel várta őt. Magyar volt az első óra, előtte mindenki ismételt, leszámítva néhány fiút, akik egy vadonatúj játékot játszottak, aminek a lényege az volt, hogy ki tud káromkodást kicsikarni az osztály legártatlanabb tanulójának, Remencsik Lacikának a szájából. Más körülmények között Dávid is csatlakozott volna, szívesen hátba vágta volna néhányszor a kis strébert, de most nem volt sok kedve hozzá. Csumó éppen a becsöngetés előtt érkezett, lerakta dolgait, majd odament Dávidhoz.- Na mi az ábra, Dávidkám? - kérdezte tőle vidáman, de hamar észrevette, hogy valami nincs rendben.- Átvert - morogta Dávid.- Nem megy a kar?

Dávid tekintetéből nem volt nehéz kivenni a választ. Egész nap búskomor volt és rettenetesen dühös. Csumó látta rajta, hogy készül valamire. Az angol fogalmazást sem írta meg, Csumó intézte el Remencsik Lacikánál, hogy összedobjon valamit a nagyszünetben. Bencsákné, az angoltanámő azonban nem akarta elhinni, hogy valóban Dávidtól származik a munka, kérdezgetni kezdte róla, s mikor látta, hogy semmire nem tud válaszolni, elégtelent adott neki, kiegészítve egy beírással a kiskönyvébe, amit a szülőknek szánt.- Kimehetnénk ma focizni - mondta Csumó, miközben vonultak ki az osztályteremből az utolsó óra után. — Marha szép idő lett.- Nem megyek - válaszolta Dávid. - Figyelj, Csumó, ezt nem hagyhatom annyiban. Nem hallottad, mit mondott ma rám az a paraszt Világi? Azt mondta, hogy ne nagyon tolakodjam közéjük, ha még a négyes pályát sem tudom megcsinálni a Spidermanben.- Meg tudnád csinálni, Dávid...- A rohadt cigány kicseszett velem.- Akkor ma elmegyünk hozzá, és elbeszélgetünk vele, mit szólsz?