Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - Öllős Edit versei (Közelharc, Lásd be!, így is lehet, Szomj, Számvetek, Labirintus, Lebegés)
Öllős Edit versei Közelharc Az ördögök a máglyán táncolnak. Egyre beljebb és beljebb. Egyre hevesebben és hevesebben. Egyre forróbb és forróbb a tűz. Hát van, aki életben maradna még ott is rajtuk kívül...?! (Sóhaj.) De mióta, mióta, mióta...! (Még nagyobb sóhaj.) Nem hinni, nem elhinni. Nem bízni. Nem észrevenni. Félremagyarázni. Eljátszottak a bizalmak. Visszafordíthatatlanul. (Sóhaj. Legyintés. Szomorú fejcsóválás.) Az alagút vége már dereng. Komolyan. Most már komolyan! Pedig még mindig minden mindennek a függvénye... (Most már teljes tüdőből-sóhaj.) Hát olyan sok már nem lehet hátra, olyan nemtűrnitovább-nemelviselnitovább, olyan feladni-mársemmitnemakarni-halálranyiffanni, ugye, nem következik be?! Hát persze, hogy nem következik be! (És mosoly.) Lásd be! nem várni többet mint amit megérdemelsz nem nyavalyogni csak
