Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században, Babits Mihály (tanulmány)
Grendel Lajos Ady, úgy Babits sincs ma divatban. Az érvényes rá, amit, egészen más összefüggésben, ekképpen mondott ki a Petőfi koszorúiban: „Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond/ messze az Övétől, mint sastól a vakond.”? De talán lehet még egy harmadik oka is az életműve iránt manapság megnyilvánuló tiszteletteljes közönynek. Nevezetesen az, hogy a Nyugat nagy modernistái közül az ő lírája fűződik legtöbb szállal az előző korok költészetéhez. „Úgy új és eredeti ő, vallotta, hogy tudatosan folytatja elődeit: azonos velük, de mert folytatójuk, különbözik is tőlük [,..]Arany rokona ebben is, meg Goethéé, s Elioté és Rilkéé s a hasonlóké.”'20’ Azt talán mondani sem kell, hogy mint a filozófia iránt mélyebben érdeklődő értelmiségit, az impresszionizmus felületi hangulatai és rajzai hidegen hagyták. De a kor másik nagy művészeti-irodalmi áramlata, a szimbolizmus is éppenhogy csak megérintette. Babits, ha olykor tán hajlamot is mutat a miszticizmusra, alapjába véve racionális elme. Németh G. Béla írja. „Ady mindent szimbólummá, többnyire önszimbólummá tudott (s akart is) emelni, néha akár a bombaszt, akár a kényelmetlen nagyotmondás árán is. Babits, főleg utolsó szakaszában, ellenkezőleg: óvatos, válogatós volt; legszívesebben századoktól szentesített, pátosszal és iróniával egyaránt telített jelképekhez nyúlt.”(2l) Az, hogy Babitsot, akárcsak a Nyugat első nemzedékének valamennyi jelentős költőjét (talán még a legkevésbé Füst Milánt) inkább 19., mint 20. századi jelenségnek látjuk, két oka van. Az egyik költészeti, a másik bölcseleti. Babits lírai beszéde érintetlen maradt az avantgárdtól, illetve azon innen van még. S bár ismerte Heidegger Lét és idő című alapvető filozófiai művét, világ- és önképe nem tolódott az egzisztencializmus irányába, mint a harmincas évektől kezdve majd valamennyi jelentős kortársáé az európai irodalmakban, hanem - nem utolsósorban katolicizmusának, univerzalizmusának, kantianizmusának köszönhetően - azt az emberiség sorsáért is mély felelősséget érző humanistának az attitűdjét vállalta, amelyet kortársai közül igazán nagy művészi erudícióval ekkortájt már leginkább csak Thomas Mann képviselt. Mindez azonban sem költői nagyságából, sem lírája modernizmusából nem vesz el semmit sem. JEGYZETEK 13. Rába György: Babits Mihály. Gondolat. Bp. 1983. 18. o. 14. Rába György: i.m. 62-63. o. 15. Babits Mihály: Esszék, tanulmányok 1. Szépirodalmi. Bp. 1978. 137. o. 16. Rába György: i.m. 134. o. 17. Rába György: i.m. 205-206. o. 18. Németh G. Béla: 11 vers. Tankönyvkiadó. Bp. 1977. 202. o. 19. Lm. 207. o. 20. Németh G. Béla: i.m. 209. o. 21. I.m. 237-238. o.
