Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - Tőzsér Árpád versei (Utómodern fanyalgás a szlovákiai magyar irodalom tárgyában, Karácsonyi dal, Gyűlölet, legenda, Hol van már a...)

Tőzsér Arpád versei

r

Utómodem fanyalgás a szlovákai magyar irodalom tárgyában

Súrlódjék jelen írásom korántsem rózsafa nyirettyűje avantgárd költő barátom, Cs. Laci ezúttal prózai kötetéhez. Negyedvirágzás avagy van-e (volt-e, lesz-e) szlovákiai-felvidéki magyar irodalom? - kérdezed, barátom, legújabb könyved (olvasónaplód?) címében, s az ágbogas barokk kérdésre műved válasza klasszikus, azaz nemesen egyszerű „igen”. Elképzelem: az én válaszom valószínűleg hosszabb lenne, így kezdeném: Az irodalom rég nem virágzás. S így folytatnám:

Sok köze a virágzáshoz már a szép szavak girlandját a virágzás- -hervadás etapjaira bontó német szó-biológusok idején sem volt.

S ha valami mégis virágzott benne: a romlás. Vö.: Baudelaire, ugyanabban a korban! - S vesd össze a szlovákiai magyar írás és a virág fogalmát! Hogyha a lótuszvirágot (Madáchot, Krúdyt, Mikszáthot, Márait, sőt Kassákot) vissza lehetne gyömöszölni a Felvidék gubójába, akkor tán össze lehetne vetni a két fogalmat. - Barátom, menjünk ki inkább a verseid avantgárd mezőire, ahol csodás, szamovárszerü pitypangok nyílnak, szállnak a szélben, költözzünk át Hamvas Béla Északi Géniuszának a kontinensére, melynek partjait a Balti tenger sötét jambjai mossák, bárhová, csak hátrafelé ne menjünk, mert mi mögöttünk, közel a hetvenhez, már temető van. Bizony, a könyved is temető, kedves barátom, lapjai megannyi huszadik századi sír, amelyből úgy fakadnak föl a holtak, a szlovákiai magyar írók, költők, akár a vér egy régi sebből. —

O, mennyi közös barát, ó, mennyi torzó életmű s élet!----------Ú

gy egy fél évszázada történt: mi, a háború dagasztóteknőjében kelt vakarcs néptöredék, a történelem kezdetén találtuk magunkat, vagy hát, no jó: a reformkorban. Új hazát kellett teremtenünk, mert a régit már csak a felszín örvényei jelezték: hol süllyedt el.

S teremtettünk: Országház helyett sárral tapasztott Csemadok-házat, Akadémia helyett Kisebbségi Tudatképző Kurzust, Nemzeti Színház helyett Theszpisz-kordét. S mivel a soros Róma még ezt a nádtetős provinciát se hagyta saját hazának neveznünk, elneveztük Szlovákiai