Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - MARGÓ - Cséplő Ferenc: Egy kerékpáros őrvezető viszontagságai (emlékek)
MARGÓ ba berobbantak, már hallották a bombák sivítását. Dübörgött az ég, dübörgőit a föld a bombák becsapódása nyomán. Zizegett az égbolt a légvédelmi lövegek repeszeitől. A kicsik megint bújtak az anyjuk ölébe. Az egyik odamenekült asszonyra a félelem úgy rájött, hogy le kellett guggolnia a kazal tövében, hogy könnyítsen magán. A férfiakban felébredt az „örök katona — a harcos”. Amíg az egyik szemükkel a családot ügyelték, a másikkal az égboltot kémlelték:- Nézd Gyurka, most oldotta ki a bombákat. Az a sok fehér pamacs a repülőgépek körül a légvédelmi gránátok robbanásától van. A bombázók felett vadászgépek rep- desnek, mint eső előtt a fecskék.- Látom. De oda nézz! Az egyiket eltalálták. Sűrű fustcsóvát húzva maga mögött zuhan orral lefelé. Elvonult a bombázók utolsó hulláma. Elhallgattak a „boforcok” (légvédelmi á- gyúk) is. Csak egy magános gép repült nagy magasságban át a város felett, nyilván, hogy felderítse a bombázás „eredményét”. A kimenekültek még kicsit vártak, nehogy belefussanak egy újabb hullámba. A légiriadó lefúvására hiába vártak volna, mert a villanyszolgáltatás megszűnt. A család is lassan elindult „haza”. Csak mikor hazaértek volna, jutott az eszükbe, hogy hiszen nincs is otthonuk, csak romhalmazuk. Azon még nem is gondolkodtak, hol hajtják álomra a fejüket. A család megszállta a romot, mint a vetési varjak a frissen szántott barázdát. Kezdődött a bányászás, a kincskeresés.- Sanyika, Öcsi, gyertek ide — szólt rájuk az édesanyjuk: a hintalovatoknak itt van a feje, hívta magához kicsinyeit, mint kotló a csibéit, ha szemet talál a szemétdombon.- Jani, gyere ide, itt könyvek látszanak a téglák alatt, hívta a sógor. A törmelék alól kikerült néhány megnyomorított, összepiszkolt könyv. Az egyiknek, Kodolányi Rókatáncának, a födele megpörkölődött a bomba lángjától. Ez jó lesz emléknek, bizonyságul erre a borzalmas bombázásra, gondolta magában a könyvek tulajdonosa. Örült minden darabnak, még ha csak egy-egy kötetét találta is meg a többkötetes regényeknek. De örömöt váltott ki egy-egy papucs, cipő, vagy pléhbögre, ha megnyomorítva is. A legnagyobb ámulatot az az üveg éjjeliedény váltotta ki, amelyiket teljes épségében húzott ki a téglatörmelékkel borított vízpad alól Zsofka. Törhetetlen üvegnek nevezte az üzletes, amikor megvették: igaza lett! Ezt így érezte a család minden tagja. Senki nem siránkozott. A megkönnyebbülés majdnem örömbe ment át. Amikor elunták a kotorászást, kincskeresést, jöttek rá, hogy semmijük sincs, csak az, ami rajtuk van. Szállásuk sincs. Hol fognak aludni. Velük e- gyütt százak kérdezték ezt aznap a városban, de talán ezrek. A tanakodás vége az lett, hogy egyedüli pillanatnyi megoldás, hogy az apa bátyjához, Gyurkához mennek. Ő az októberi bombázás után kapott nem messze tőlük, mint kibombázott egy szükséglakást. Addig, amíg ők is kapnak valamilyen fedelet maguk fölé, ha összezsúfoltan is, csak meg lesznek valahogyan. Valahogyan lett is, de ez már más történet.
