Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES TÖRÖK ELEMÉRT - Aich Péter: A naumburgi fivérek (esszé)
Aich Péter A naumburgi fivérek Történelmi esszé a naumburgi székesegyházban végzett kutatás legújabb eredményeinek tükrében A Türingiai medencében, a későbbi fontos kereskedelmi Via regia mentén, amely Eisenachból Weimaron keresztül Lipcséig vezetett, s ahol az Ilm kanyarog a síkság me- andereiben, majd folytatja tovább a Saale folyóban, az Unstrut lankás vidékén egy dombon állt I. Ekkehard őrgróf erődszékhelye. Kisebb fajta folyócska az Unstrut, alig néhány óra járásnyira az Ilm torkolatától ömlik a Saaleba, errefelé már egy picit dimbes-dombos a vidék, ám a dombok kisebb fajták, s az őrgrófi fészek rajta szintúgy. Ekkehard lakóháza valamivel nagyobb volt a többinél, ám ez viszonylagos fogalom (a népség néhány viskójához képest), az akkori fölfogás szerint persze előkelő, palota úgymond, mert hát az őrgróf, nemde, körül is kerítették az egészet, ahogy illik, a kapuban éppen hogy elfért egy szekér. Az erődön belül állt még egy kis templom, néhány rozoga gazdasági épület meg deszkákból ácsolt műhely, s persze kutat is ástak oda, mai szemmel azonban mindez tényleg kényelmetlen, mi több, primitív lakhely lehetett. Ezzel szemben Ekkehard őrgróf mai fogalmaink szerint is modern, előrelátó, vízióval megáldott ember volt, azaz becsvágyó, nyugtalan s gátlástalan, változásra kész és törtető, tervei is ennek feleltek meg. A kezdetben tehát, amikor lehetőségeiben rejlő képességeire ráébredt, volt egy kisebb fajta békés családi székhelye az Unstrut partján, megművelni való jó földje, vadászatra alkalmas erdeje, a nagyravágyása, két fia, na meg egy pipogya öccse. Fantáziátlan, rövidlátó öccsét nem tartotta nagyra, nem is foglakozott vele különösképpen, legföljebb rámordult, ha mozdulni vagy közbeszólni próbált, mire öccse általában behúzta a farkát, két fiával viszont meg volt elégedve, saját ambícióival még inkább, az Unstrut menti dombon álló családi fészkével viszont már kevésbé, mivel önmagához s terveihez mérten nem találta megfelelőnek. Ezért törvényszerű volt, hogy valamikor az első és második ezredforduló környékén megérett benne az elhatározás, miszerint székhelyét stratégiailag kedvezőbb helyre teszi át, egy kissé kelet felé, ahol nemcsak a védelmet tudja majd jobban biztosítani, s ellenőrizni hatékonyabban a kereskedelmet, hanem egyúttal előnyösebb helyzetbe kerül a további fejlődés, vagyis a vagyonszerzés, értsd: a további hódítás és a befolyás kiterjesztése szempontjából is, na és persze előkelőbb, méltóbb, vagyis hozzá illő lesz. Ha úgy vesszük, e ravasz lépéssel tulajdonképpen ő találta ki a Drang nach Ostent, s nem véletlenül, hiszen meisseni őrgróf volt, az ottani várat nemrégen alapították, miután a szlávokat visszaszorították. Akkoriban azonban még mindig sok, nem csekély haderőt képviselő, s féken tartandó szláv törzs élt a környéken, így például a vagy kétnapi járásra fekvő zeitzi püspökséget is állandóan fenyegették, ami, ha
