Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES TÖRÖK ELEMÉRT - Török Elemér versei (Tanúja kufár tegnapoknak, Nem kérek többet..., Még álmomban is..., Kiáltás)
Török Elemér versei Még álmomban is... A falum szélén magányos nyárfa, tetején felhő, habfehér párna, sustorog halkan sárguló lombja, készül az ősz a nyárral birokra. Szomorún nézem, ahogy elindul tétovázva a táj dombjain túl, gomolygó ködök nyáját terelve jön és egyre komorul a kedve... Itt vagyok újra, szülőföld veled, hűtlen fiadat, még megismered?... Sűrűsödik felettünk az alkony, őszi csendű sóhajodat hallom... A Tice partjáról kuruc dalok visszhangzanak felém, míg ballagok, Esze talpasa fogja a kezem, Buga Jakab dala sír csendesen... Miféle erő, s ösztön hajt egyre, még álmomban is szülőföldemre, szívemnek milyen ősi parancsa szólít, hogy fülem csendjét hallgassa?... Kiáltás „ Vagyok mint minden ember: fenség” (Ady Endre) Kísérteties, sivár őszi táj, felette magányos, szürke varjú száll... Üres és néma a lent, beszödi csönddel az alkony a végtelent... Itt-ott didergő bodzabokor múlt idők ködébe bújva, komor árnyékot terít a régi országúira, melyen egy nyári hajnalon elindultam én is, mint a mesebeli fiú szerencsét próbálni...
