Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - TALLÓZÓ - Takács Ferenc: A szellem garabonciása (Arthur Koestler)
TALLÓZÓ dályozni sem a betiltás, sem a művekhez való nehéz hozzáférhetőség, és melyet nem befolyásolt az Akadémia meg a kritika ellenkezése vagy közömbössége. Végtére is ez a legtöbb, amit egy költő elérhet, hiszen az irodalom az olvasókért, és nem a kritikáért van. Végül egy személyes élmény. Egyszer egy barátommal meglátogattuk Faludy Györgyöt. Barátom egy századot lezáró tévéműsort tervezett, melyben a 20. századot átélt Matuzsálemeknek a következő kérdést kívánta föltenni: „Melyik volt a század legszebb pillanata?” Midőn ezen tervét beharangozta, Faludy elgondolkodott. A század legszebb pillanata a következőképpen van leírva a Pokolbéli napjaim után lapjain (Londonban történik, a Westminster környékén, ahol Faludy kisfiát sétáltatja): „Utána a Parlament irányába haladtunk, sötétszürke fenyegető szmog felhője a- latt. Olyan alacsonyan lebegett, vagy talán inkább állt fölöttünk, hogy a Big Ben tornyának teteje sem látszott. A Parlament épületéből liberális képviselő jött felénk. (...)- Rosszkedvű ma a város - jelentette ki könnyű sóhajjal. - Én sem vagyok jókedvű- mondtam, felfelé mutattam, a szennyes felhők felé. - Ne izgassa magát - szólt nyugtatóan. - A szél elviszi. (...) Ekkor Andris, szorosan mellettem megszólalt: - Nem ezt viszi el a szél, hanem ez visz el bennünket.” Erre barátom kifejtette, hogy ő nem ilyen pesszimista választ remélt, hanem olyat, melyből kiderülne: megérte végigélni a századot. Mire Faludy György pajzánul, kamaszosan fölkacagott, arcán egy pillanat alatt végigsuhant izgalmas életének összes kalandja, és így felelt: „Megérte, az biztos, hogy megérte!” (Irodalmi Jelen, 2005. szeptember) TAKÁCS FERENC A szellem garabonciása Száz éve született Arthur Koestler Élete véget nem érő keresőút volt, könyvei ennek a kalandnak a krónikái. Budapesten született, zsidó családban, magyar apa és osztrák anya gyermekeként, a gimnáziumot már Bécsben fejezte be, ott járt rövid ideig egyetemre is, műszaki és természettudományi tárgyakat hallgatott. Húsz-egynéhány évesen a Közel-Keletre utazott, Tel-Avivban töltött egy évet, Haifában limonádét árult, Kairóban lapot alapított. 1930-tól Berlinben újságíró, lapszerkesztő, hamarosan jó nevű publicista. 1931-től Németország Kommunista Pártjának a tagja, 1932-1933-ban „nemzetközi proletáríróként” egy évet tölt a Szovjetunióban, élményeiről hithű kommunistaként számol be Fehér éjszakákról és vörös nappalokról című könyvében (Harkov, 1934). Németországba már nem térhet vissza, a náci hatalomátvétel elől Franciaországban keres menedéket. Majd Spanyolországba utazik, hogy a polgárháborúról tudósítson. A falangisták elfogják, hónapokat tölt börtönben, kivégzésére várva, mígnem brit közbenjárásra szabadon engedik. Még két alkalommal vetik fogságba:
