Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - Öllős Edit versei (Mégis, Remény, Elmélet, Hogyan, A tehetetlenség törvénye, Január, Érzés, Vázlat, Éledező optimizmus, Relitás, írni)
Öllős Edit versei MÉGIS záptojásban úszkál a lelkem mégis értelmiségi fórumra kívánkozik a vers szakadék szélén a sors fintorain siránkozik már egyre több a lépcsőfok közöttünk mégis rám kacsintasz a súgólyuk üres és penésszel teli a felelősség zűrzavara bábeli mit akarhatok még? az igénytelenség cintányérját összecsapkodni soha nem elég! REMÉNY egy üres papírlap látványa előtted fájóbb lehet mint egy nyakleves magadtól cselekvésre szólít fel tükröt állít eléd egy cseppet merítve az óceánból távolodik a part a lélek cseppfolyóssá válik a szavak cicomázzák magukat a sarokban pók mászik mire hálót sző véget ér a tél ELMÉLET A keresés tárgya legyen a tárgytalan vágy! A vágytalanság tárgya legyen a várakozás! (A lét csak türelmes várakozással elviselhető. A szomját mindig látótávolságon kívül kell helyezni.)
