Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - 450 ÉVE SZÜLETETT BALASSI BÁLINT - Tőzsér Árpád: A drámaköltő Balassi Bálint (tanulmány)
450 éve született Balassi Bálint az archetípusa. Balassi Comoediája azonban nem csak ilyen alapon hozható összefüggésbe vele. Ismert, hogy a magyar Comoedia, az olasz mintájától eltérően, lendületes, színes prózában írt ajánlással („Az erdéli nagyságos és nemes asszonyoknak”5), tartalomismertetéssel és Prológussal kezdődik, s hogy ez az utóbbi (mármint a Prologus) tulajdonképpen nem más, mint egy sajátos komédiaelmélet és a szerelem hatalmának a dicsérete. Arra azonban az Amarilli és a Comoedia kapcsolatát kutató szakemberek már kevésbé figyeltek föl, hogy a szerelemnek mint irodalmi témának ez az elméleti fogantatású apológiája az Amarilliből teljességgel hiányzik (nemcsak prológusként, hanem a corpusból is), Tasso Amintája viszont (rendszerint a Kar vagy a bölcs Elpinus szájába adva a szöveget) lépten-nyomon él vele. S a Balassi-fé- le szerelem-istenítés meglepően emlékeztet Tasso hasonló jellegű szövegeire. Pars pro toto hasonlítsuk össze az Ajánlás és a Prologus néhány sorát az Aminta ötödik felvonásának az első soraival. Comoedia: „ Vegye Kegyelmetek is jó néven (mármint a Comoediát, T. A.)... mikor az Világbíró szerelemnek győzhetetlen nagy hatalmát érzitek magatokon... ”. „ Tudom, mit mondnak az szapora szüvek ellenem, tudni illik, hogy... ezekkel csak botránko- zást csinálok... Pedig: „Az szerelem... az ijjú embernek gyakorta sok jóknak oka... erőseket, bátort, bolondokot, eszeset, resteket meggyorsít, részeget megjózanít...". Aminta: „ Valósággal az a törvény, amellyel Ámor az ő birodalmát igazgatja mind örökké, nem kemény, nem is igazságtalan; és az ő gondviseléssel és szent titkokkal teljes munkáit igazságtalanul kárhoztatja valaki. Ó, mennyi mesterségekkel és es- méretlen utakon viszi ő az embert a boldogságra... ”.6 Igaz, Tasso verses szövegét Csokonai prózai fordításában idézzük itt, de a gondolatvezetést a próza nem változtatta meg, sőt: a két érvelés között még akkor is feltűnő a hasonlóság, ha tudjuk, hogy a kor mennyire azonos sémákban gondolkodott a szerelemről. De ha Balassi ismerte Tasso A mintáját, akkor máris feltehetjük magunknak a következő kérdést: mikor a költő elhatározta, hogy „... a Comedia-szerzést új forma gyanánt előveszi ”, azaz a magyar irodalomban a szórakoztató dráma, a „szép magyar komédia” műfaját megteremti, miért nem az ismertebb Amintát vette mintának, s miért a kevésbé ismert, sőt alig elismert Amarillitl Azt hiszem, ezt a kérdést is Balassi segítségével a legcélravezetőbb megválaszolnunk. Úgy általában mindnyájan tudjuk hát, hogy a Prologus tulajdonképpen Balassi drámaírói ars peticája kíván lenni, de nem tudok róla, hogy ezt az ars peticát valaki részletesebben is megpróbálta volna kibontani a költő előszavából és drámaszövegéből. Én sem vállalkozom rá, mert a feladat valószínűleg meghaladná az erőmet, de néhány észrevételt azért megkockáztatok e kérdésben.
