Irodalmi Szemle, 2004

2004/9 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom (3 ) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

ri szám szerkesztőségi vezércikke például kész dicshimnusz az állami iskolákról, amelyek ugyebár minden tekintetben jobbak, mint a felekezetiek, még magyar nemzeti szempontból is. „Kijelentjük, hogy az állami iskolát különb nemzetvédelmi tényezőnek tekintjük, mint a hitvallásos iskolákat” - szentenciázott magabiztosan a szerkesztőségi vezércikk írója. „Az állami iskola nemzeti szelleme is szabadabb, mint a felekezetieké (...). Az állami iskola mindenkor a valóságos, élő társadalom hű tükre és irányítója. A felekezeti iskola a megmerevedett, a haladásra már képtelen és elvetendő tradíciók és középkori világnézetek beteges és eredményekben szűkölködő ispotálya” - hirdette túlzott magabiztossággal sablonos baloldali jelszavait az idézett vezércikk írója.5

A „klerikális reakció elleni harc” továbbra is a Magyar Tanügy egyik leggyakrabban meglovagolt vesszőparipája maradt. Amikor például 1929. január 25- én Érsekújvárott megjelent a Világosság című katolikus tanügyi folyóirat, a magyar katolikus tanárok és tanítók lapja, a baloldali „haladók” ismét felszisszentek. Mindjárt a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesületet kezdték félteni a szétforgácsolódástól, rámutatva, hogy lám a „klerikálisok” felekezeti alapon is csoportosulnak, ez pedig fölöttébb káros, sőt bűnös törekvés. Természetesen a Magyar Tanítók Haladó Csoportja - vagyis a Magyar Tanügy és holdudvara - nem veszélyeztette a magyar pedagógustársadalom egységét, sőt állítólag még küzdött is ezért. „Bár többször hangoztattuk, hogy óriási nehézség a különböző világnézetű tanítóságot egy kalap alá vonni, nem is igen tartottuk ezt helyesnek, mégis azon voltunk, hogy az egyetemes erő megtarthatósága szempontjából óriási bűn volna megbontani az egységet” - fejtegette szemforgatva a Magyar Tanügy szerkesztőségi cikke.6

A Magyar Tanügy körül csoportosuló „haladók” tehát nem egységbontó tényezők, persze annál inkább azok a felekezeti alapon is tömörülni kívánó pedagógusok. „(...) nem értjük őket, bárhogy próbáljuk is ezt megtenni” - sopánkodott a „haladók” szócsöve. „Nem értjük, és nem tudjuk megindokolni semmiképpen, hacsak nem hátsó gondolatokkal, hogy miért kellett életre hívni a protestáns és katolikus tanítóegyesületeket (...), nem tudjuk megérteni ezeket a tanítóegység ellen való, beláthatatlan következményű cselekedeteket.”7

A Magyar Tanügynek ugyanebben a számában azonban egy valóban sorokat bontó felhívást is közzétett a lap szerkesztősége. Arra szólította fel híveit és szimpatizánsait, hogy járásonként lehetőleg mindenütt szervezzék meg a Magyar Tanítók Haladó Csoportját, hogy „csoportunk mint szervezett egység hangot adhasson akaratának, és méltóképpen kivehesse részét az egyesületi munkából”. A szerkesztőségi felhívás nyíltan beismerte, hogy eddig nem is törekedtek a „haladó csoport” szervezeti összefogására, mivel úgy gondolták, hogy a Magyar Tanügy körül csoportosuló olvasók „szervezkedés nélkül is a haladó szellem képviselői, s minden alkalommal a haladó szellemnek propagálói is lesznek”. Most azonban változott a helyzet, ugyanis beléphetnének a Brünnben 1928. július 1-jén megalakult Orszá