Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Mács József: Mikszáthfalvai Zs. Nagy Lajos
Mikszáthfalvai Zs. Nagy Lajos Ha ez így történne, tulajdonképpen akkor pihenné ki élete fáradalmait, kínjait a mikszáthfalvi, illetve a szklabonyai temetőben. Mert aki esetleg nem tudná, a két helynév ugyanazt a községet jelenti! Amelynek a neve Szklabonya volt mindaddig, míg 1910-ben Mikszáth írói pályájának csúcsára nem érkezett. Mert akkor olyan országos elismerésben részesült, amelyre Zs. Nagy Lajosunk is áhítozik, hogy szülőfaluját, Szklabonyát, hivatalosan Mikszáthfalvának nevezték el az ottanijó palócok és tót atyafiak megelégedésére és örömére! Eredeti szavunkat kétszer is leírtam már Zs. Nagy Lajos barátommal kapcsolatban, de ezt a meglátásomat még azzal is meg akarom erősíteni, hogy talán olyan költő vagy író sem létezik irodalmunkban, aki szülőfalujában olyan nagy nevű elődre lehet büszke, mint Zs. Nagy Lajos Mikszáth Kálmánra. Kocsmában, kávéházban, ahol rövid földi életünkben sűrűn megfordultunk (a közös szolgálati utakat már nem is említem), Lajos barátom soha nem felejtette el megjegyezni, hogy ő bizony abban a faluban született, ahol Mikszáth, és majd még szégyellhetik magukat a szklabonyaiak, ha erről a nagyjelentőségű dologról nem tudnak. Én, persze, Lajost hallgatva sokszor játszadoztam azzal a gondolattal, amely utólag ugyanolyan eredetinek tűnhet, mint az, hogy Mikszáthfalván született a Balázs F. Attila albumában, s mi lenne, ha a következő irodalmi lexikonunkban a derék szerkesztő és a szerzők jóvoltából úgy indulna a szöveg, hogy Zs. Nagy Lajos 1935. szeptember 28-án Szklabonyán született, ahol Mikszáth Kálmán is. Mert u- gye Mikszáth már régen meghalt, és ha akarna, sem tudna megfordulni a sírjában. És mert a Szent Péter esernyője ma is egyik legkedvesebb olvasmányom, a minap immár harmadszor láttam a regényből készült filmet, ezúttal a Duna Televízióban, csak ajánlani tudom, hogy Mikszáth, mielőtt a Szent Péter esernyőjét megírta volna, nem beszélgetett el hosszabban a glogovai (szklabonyai?) látnok asszonyokkal, akik a koldus esernyőjét is Szent Péter esernyőjének nézték, mert ha ezt megtette volna, ezek a jövőbe látó asszonyok azt mondták volna neki:- Kedves Mester, beleszületik egy napon ebbe a mi kicsiny falusi világunkba egy olyan istenfia is, aki másik híressége lesz Szklabonyának! A nevét ugyan még nem tudjuk előre megjósolni, de ahogy látjuk őt a mi jövőbe látó szemünkkel, gyerekként a Beregben nő fel, és a különlegessége az lesz, hogy az anyja derekától az apja nagy hajáig ér fel! És ha a szemünk nem csal, egy majdani szklabonyai patkoló kovács fia lesz ez a másik híresség... Persze, Mikszáthnak ezt a nagy mulasztását, hogy nem beszélt ilyen látnok asszonyokkal, pótolni már nem lehet, de segíteni segíthet ezen a Szlovákiai Magyar írók Társaságának az elnöke, méghozzá azzal, hogy amilyen gyorsan csak lehet, személyes tiszteletét teszi a szklabonyai polgármesternél, és kezdeményezi nála (egyébként is nagy kezdeményező!), hogy állítson a község Zs. Nagy Lajosnak is emléket, először úgy, hogy megválasztják őt díszpolgárnak, s ha ezután leszünk, népszavazással nevezzék el falujukat Zsénagyfalvának! S attól a naptól kezdve Szklabonya Mikszáthfalva-Zsénagyfalva lesz! És hogy a polgármester se üljön öl
