Irodalmi Szemle, 2004

2004/9 - Szalay Zoltán: Egy tisztességes polgár a csatornában (novella)

Egy tisztességes polgár a csatornában

Kimentek a helyiségből, méghozzá egy végtelenül hosszú folyosóra, melyen senki más nem mozgott. A folyosóról néha egy-egy ajtó nyílt, de Nemessy Anna nem árulta el, hova vezetnek a bejáratok.- Tehát, mire jutottatok az ügyemben? - érdeklődött Mihályfi. - Szabadon engedtek végre?- Tudod mit, akkor nem is kertelek: igen. Szabad vagy. Nem fenyeget büntetés egészen addig, míg újra nem követsz el valami bűntényt. Sikerült elérnem, hogy felmentsenek minden vád alól. De jobb lenne, ha elhagynád az országot, mert sok ellenséget szereztél.- Sok ellenséget? - döbbent meg Mihályfi. - Hiszen alig találkoztam egykét emberrel. Kik ezek az én ellenségeim?- Erről inkább nem beszélek. Elég, ha annyit tudsz, hogy befolyásos emberek. Ne húzz ujjat velük, inkább tűnj el innen. Gondolom, egyébként is ez volt a szándékod?!- Természetesen. Mindenképpen eltűnök innen, amint lehet. Mikor indulhatok?- Amikor akarsz.

Mihályfit meglepte, hogy ilyen hirtelen minden jóra fordult, gyanakodott, hogy valami piszkosság van emögött. Emellett pedig most már érdekelni kezdte néhány dolog, amivel idelent találkozott. Túl sok titok vette körül. Néhányat meg kellett fejtenie.- Egy valamit még mutass meg nekem. Legalább egyetlen ajtón nyissunk be, itt, ezen a folyosón. Roppant kíváncsi vagyok, mi lehet odabent.- Na jó, végül is ennyit megtudhatsz - mondta Nemessy Anna, s kitárt egy ajtót, mely mellett éppen elhaladtak. Mihályfinak csalódnia kellett, mert nem volt túl érdekes, amit odabent látott: egy cselédlány állt egy asztal mellett és vasalt.

Besétáltak a terembe, s akkor Mihályfi hirtelen kikapta a lány kezéből a nehéz, nagy vasalót, s fejbe vágta vele a feleségét, Nemessy Annát, a királynőt. Ütése erős volt, olyanr.yira, hogy az asszony holtan rogyott össze. A cselédlány fe'si- koltott, Mihályfi pedig kirohant a helyiségből.

Ekkor jött el az ideje, hogy Mihályfi Fülöp végleg elhagyja ezt az államot, s visszatérjen a saját világába. Ki kellett keverednie ebből a labirintusból, méghozzá sietve, mert számíthatott rá, hogy mint a királynő merénylőjét, keresni kezdik. A folyosót elhagyva kiért az „utcára”, ahol a sötét állam polgárai sétálgattak. Az utcákon túl várt azonban csak rá a szabadság, ott volt a felfelé vivő létra.

Nem volt olyan könnyű viszont kijutnia a rengeteg utcából. A város nagy volt, s ő idegenként bolyongott benne. Hamarosan pedig szörnyű dolgok történtek.

Kóborlása közben azt vette észre, hogy a lepusztult, komor épületek falain plakátok jelennek meg, méghozzá az ő képével, s rá kellett döbbennie, hogy vérdíjat tűztek ki a fejére. Kétségbeesett, s egyre inkább belezavarodott a bolyongásba. Tudta, hogy el fogják kapni, hogy nem keveredhet ki innen. Nemsokára pedig el is kapták.