Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM Az említett 605/1919. sz. törvény értelmében hozzávetőlegesen 1400 cseh- és morvaországi tanító és tanár áthelyezésére került sor Szlovákiába. A cseh pedagógusok egy része csak hosszabb-rövidebb ideig ideiglenesen működött a Felvidék különböző helységeiben - leginkább persze a városokban tekintélyes hányaduk azonban tartósan is megtelepedett ezeken a volt magyarországi területeken. Ez az új értelmiségi réteg aztán a kulturális és a társadalmi életben hathatósan hozzájárult Szlovákia „csehszlovák” jellegének kidomborításához.23 A népiskolai magyartalanításra, illetve az ezzel párhuzamos „csehszlová- kosításra” közvetlenül az impériumváltás után érdemes megemlítenünk a kassai példát, valamint az ott követett stratégiát. A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium számára Kassa iskolaügyi viszonyairól szóló, 1919. december 19-i dátumozással készült összefoglaló jelentés már reményeket gerjesztően számolt be a város „visszaszlovákosításának” kilátásairól. A jelentés aláírója egy bizonyos Eduard Weis nevű tanárember. Beszámolójából kiderül, hogy Kassán 1919 őszén 7 elemi népiskolában indult be a tanítás, s ezeket az iskolákat összesen 2123 magyar, 750 szlovák, valamint 104 német nemzetiségű tanuló látogatta. Ebből a 7 elemi népiskolából az 1919/20-as tanév elején 4 volt magyar, 3 pedig „csehszlovák” tanítási nyelvű. A jelentéstevő szerint azonban ez az állapot rendkívül sérelmes a kassai szlovákságra nézve, elvégre a városban az 1919. évi augusztusi népösszeírás nemzetiségi statisztikája alapján már több a „csehszlovák”, mint a magyar nemzetiségű lakos. Tehát „égbekiáltó igazságtalanság” - méltatlankodott a jelentés szerzője -, hogy a már „csehszlovák” többségűvé nyilvánított Kassán még mindig 4 magyar, de csak 3 „csehszlovák” iskola működik. S bár tény, hogy a magyar nemzetiségű tanulók száma egyelőre még 2123, a szlovákoké pedig csak 750, de lám az államalkotó nemzetiségé állandóan növekszik, s remélhetően rövidesen eléri az ezret. A kassai helyzetet ismertető jelentés megszövegezője kemény fellépést ajánlott a magyarokkal szemben, mivel csehszlovák szempontból úgymond minden engedmény csak ártalmas lehet; amennyiben azonban következetesen magyarellenes magatartást tanúsítunk - jelentette —, „csakis tiszteletet és tekintélyt szerezhetünk”. A jelentés szerzője megelégedéssel hivatkozott ebben a vonatkozásban a kassai ágostai evangélikus egyház magyar tannyelvű leánypolgári iskolájára. Itt ugyanis a helyi evangélikus egyház mint iskolafenntartó tiltakozása ellenére hatalmi szóval elrendelték, hogy a szlovák nyelv kötelező oktatása mellett az iskolában egy további tantárgyat is kötelezően szlovák nyelven kell oktatni.24 A kassai állapotok a magyar iskoláztatás visszaszorítását illetően sok vonatkozásban szinte modellértékűek voltak. Az ott tapasztalt folyamat több más felvidéki városban is nyomon követhető. A népoktatási tanintézetek kategóriájába tartozó polgári iskolák tömeges felszámolása, illetve „csehszlovák” tannyelvüekké változtatása az egész Felvidéken érzékenyen éreztette negatív hatását. Ezt a népszerű iskolatípust főleg
