Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Bodnár Éva versei (Másnap, Másnap II., Aratás előtt, Fohász a hazáért, Számon kérő számadás, Gyász, Tavaszi óda, Megigézve, Biztatás)
Bodnár Éva versei Számon kérő számadás Barázdált, fáradt arcok, semmitmondó tekintetek, kifakult létben gyötrődő szerencsétlen nincstelenek, hozzátok szól-e még valaki? Próbálják-e a sírásotok érteni, hallani? Vagy a rátok sütött bélyeg már örökké a társatok, és esély sincs, hogy átlépitek a sötét árnyékotokat? A szóban rejlő őserő visz-e akkor is tovább, ha elmúltak a szép napok, és rég eltűntek a csodák?! Tudsz-e maradni az, ki voltál? Akarva, Akaratlanul. Hittel, hitetlenül. Elátkozottan áldást várva. Az igazságot Nem találva?! Lágyan, zümmögőn ébreszt a márciusi szél, s első gondolatom: te vagy, kedvesem. Áttetsző foltként terjed szét a fény, harmatcseppekkel gyöngyözve a reggelt... Én sietek hozzád. Elnyúló lépteim kopogása eltűnik az ébredés zajában. Nem hátrálok, hisz vágyódom utánad. Megigézve (Szerelem) Barna szemed mély tengerében csillámló sárga lángocskák, melyeknek perzselése édes. Bennük találok menedéket. Tekintetem mágnesként vonzza, figyelmem nem terjed ki másra: szívem torkomban kalapál. Meghalnék érted, hogyha hagynád, de élnem kell, hogy velem élhess! Gyász Konduljatok harangok, ne legyen csönd. Harsogjátok túl falum határait! Szememre száll az éj, sötét a végtelen. Nehéz a levegő, akár a fájdalom, akár a félelem. Tavaszi óda
