Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Grendel Lajos: Mátyás király New Honiban 9. (regényrészlet)
Mátyás király New Hontban Schiller Mihály ezért újragerjedt erekciójának letörésére az önkielégítés jól bevált terápiáját alkalmazta, majd szinte rögtön álomba ernyedt. Álomnak kezdetben nem volt kellemetlen, még csak különösebben bizarr sem. Schiller Mihály futballmeccset nézett egy óriási stadionnak a lelátójáról. A stadion egy kicsit a budapesti Népstadionra emlékeztetett, de nagyobb volt annál, zöld gyepszőnyege szinte vakított, s a huszonkét játékos, a bíró és a partjelzők pöttöm figuráknak látszottak a pályán, mintha egy toronyház tetejéről nézné őket. Schiller Mihály azonban így is tudta, hogy a sok izgő-mozgó figura közül az a fürge sárgamezes, aki egyik gólt a másik után lövi, Pelé. Hát mégis elkerült New Hontból, hát mégis híres lett. Örült neki, de azért összeszorult egy kicsit a szíve, hogy lám, Pelének sikerült, ő meg csak úgy teng-leng céltalanul a világban, egyszer csak hipp-hopp megöregszik és meghal, és nem hagy emléket maga után. Ugyanolyan nyomtalanul fog eltűnni a föld színéről, amilyen nyomtalanul élt. A meccs után, a kijáratnál, a folyamként hömpölygő embertömegben Maca sodródott mellé. Schiller Mihály évek óta nem látta, mégis azonnal megismerte, és Maca is őt. Maca majd kibújt a bőréből örömében, hogy viszontláthatja, Schiller Mihály pedig szorosan megölelte.- Gyere - mondta Maca. - Menjünk az öltözők felé. Pelé is örült a viszontlátásnak, szinte semmit nem öregedett, csak a szeme lett öregebb és a pillantása gyanakvóbb.- Tulajdonképpen hogy kerültök ti ide? - kérdezte Schiller Mihály. Maca izgatott volt, és hadarva beszélt.- Pelé megszöktetett. Eljött utánam, és megszöktetett. Csodálatos ember. Megmentette az életemet. Most már bevallhatom, hogy régóta szerettük egymást, csak titkoltuk előtted. Nem akartunk megbántani. Ugye, nem haragszol? Schiller Mihály összeszorította a fogait.- Nem.- És te? Te mért nem szöksz el?- Gyáva vagyok.- Én segítek rajtad - erősködött Maca. - El tudlak bújtatni. Pelének van egy olyan rejtekhelye, ahol senki nem talál meg. Meg van egy ismerősünk, aki úgy átmaszkíroz, hogy még a szeretőd sem ismer meg.- így van - bólogatott Pelé. - Gyere velünk. S meg sem várták, amíg Schiller Mihály válaszol, hanem kétfelől barátságosan belékaroltak, és betuszkolták egy nem messze parkoló limuzinba, amelyben büfé is volt szendvicsekkel és whiskyvel. Mindenféle zegzugos külvárosi utcákban hajtottak olyan őrült gyorsan, hogy Schiller Mihály ijedtében inkább behunyta a szemét. Egy kétemeletes, öreg bérház előtt álltak meg, amely akár New Hontban is állhatott volna. Az ablakokban sötét volt, a háznak vedlett a fala.-Nem valami barátságos hely - állapította meg Schiller Mihály.- De biztonságos - tódította Maca.
