Irodalmi Szemle, 2004

2004/8 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom... (2) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

talános Magyar Tanítóegyesület memorandumát, hanem komolyan fontolóra vette annak egyes pontjai teljesíthetőségét. A szaktárca keretén belül a 7. pont - a magyar tanítóképzés ügyének előmozdítása - látszott a leginkább megoldhatónak, s ennek érdekében a miniszter valóban meg is tette a megfelelő lépéseket. A prágai Iskolaügyi és Nemzetművelődési Minisztérium Pozsonyi Referátusa 1926. március 18-i keltezésű levelében már arról értesítette Vásárhelyi Károlyt, a Szovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület főtitkárát, hogy a Prágában járt küldöttség memorandumának áttanulmányozása után a miniszter úgy határozott: „a bratislavai állami tanítóképző intézet mellett fennálló eddigi abituriens tanfolyam ezen intézet magyar tanítási nyelvű párhuzamos intézetévé szerveztessék át, melynek osztályai évről évre fokozatosan, a mindenkoron szükségesnek mutatkozó számú növendékek felvétele mellett fognak megnyittatni”.24

További komoly gondot jelentett a szlovákiai magyar pedagógustársadalom számára a rendezetlen állampolgárságú tanítók hátrányos helyzete és létbizonytalansága. A Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület vezetősége éppen ezért állandóan napirenden tartotta és sürgette a probléma pozitív megoldását. A Tanítóegyesület Kovács Alajos elnök által vezetett küldöttsége 1926. április 26- án újból kihallgatáson jelent meg a pozsonyi Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériumban, ahol Jozef Kállay miniszter elé terjesztett egy listát 60 rendezetlen vagy „bizonytalan” magyar tanító nevével. A szokásos pozitív ígéret most sem maradt el, a magyar tanítók állampolgársági kálváriája azonban ezzel még nem ért véget.25

A jelzett kérdéskörök továbbra is a Tanítóegyesület leginkább szorgalmazott célkitűzéseit képezték. Az 1926. június 10-én Losoncon megtartott központi gyűlésen Vásárhelyi Károly főtitkári beszámolójában is kiemelt helyet kapott a magyar tanítóképzés, valamint az állampolgárság kérdése. A főtitkár például ekkor már bizakodóan úgy fogalmazott, hogy a magyar tanítóképző felállítását a Tanító- egyesület vezetőségének közbenjárására a kormány már elhatározta, s annak gyakorlati megvalósítása „már csak részletkérdés”. Seidl Sándor ehhez még hozzáfűzte: nem kizárt, hogy a magyar tanítóképző intézet - a pozsonyi állami szlovák tanítóképző tagozataként - már a soron következő 1926/27-es tanévben megnyitja kapuit.26

Ezen a központi gyűlésen már konkrét célként merült fel az ún. Magyar Tanítók Háza elnevezésű intézmény létrehozása, amelyet a Tanítóegyesület Pozsonyban állítana fel. A központi gyűlés résztvevői elfogadták a létrehozandó Szlovenszkói Magyar Tanítók Háza Alapszervezete alapszabályzatát, amely a következőképpen határozta meg a létrehozandó intézmény küldetését: „a/ A szlovenszkói magyar tanítók azon gyermekeinek, kik egyetemi, közép-, ipari vagy más hasonrangú iskolai tanulmányokat folytatnak, otthont, ellátást és felügyeletet nyújtani. b/ Bratislavában átmenetileg tartózkodó egyesületi tagoknak szállást és ellátást biztosítani mérsékelt díjazás mellett.”27

Mivel 1926 októberében Prágában új kormány vette át a hatalmat, a Tani-