Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - Jelentés a Cselényi-jelenségről (Pomogáts Béla rögtönzött előadása)
Pomogáts Béla magyar irodalmi életben egyfajta szolidaritás, amely bizonyítja, hogy a szellemi értéket nem akarják támadni, elfeledni vagy figyelen kívül hagyni a magyar irodalmi élet jelentős személyiségei. Hogyha Cselényi Lászlónak az újító, rendhagyó és valóban sokat vitatott költészete körül egy ilyen virtuális dialógust lehetett létrehozni, amelyben Fábry Zoltántól Nagy Pálig és Turczel Lajostól Tandori Dezsőig gyülekeztek a magyar irodalmi élet jelentős személyiségei, akkor azt hiszem, hogy Cselényi László költészetének a befogadásán, recepcióján túl is ennek a helyzetnek van valami nagyon fontos és megnyugtató üzenete. Ez az üzenet azt hiszem, abban van, hogy mi, akik a magyar irodalom munkásai, hívei, elszánt védelmezői vagyunk, minden politikán, minden pártviszályon, minden őrületen, minden lehetetlen helyzeten túl mégiscsak össze tudunk tartani. S az említettek ellenére működik egyfajta irodalmi szolidaritást. Kipling művében, a Dzsugel könyvében olvastam még gyerekkoromban egy szép mondást. Amikor két farkas találkozik, akik nem ismerik fel egymást, de ugyanabba a csapatba tartoznak, azt ugatják egymás felé, hogy egy vérből vagyunk mi. Nos ez olykor akkor is beválik, amikor egy tigris és egy kígyó találkozik. Én azt hiszem, mi is egy vérből valóak vagyunk, akik a magyar irodalmat műveljük, és örülök annak, hogy ezek az egy vérből való magyar írók, irodalmárok, irodalomkritikusok Cselényi László mellett találták meg azt a találkozási pontot, az összefogásnak, a szolidaritásnak azt a szellemi keretét, amely valóban bizonyítja, hogy mi, a magyar irodalom hívei egy vérből valóak vagyunk, összetartunk és nem engedjük el egymás kezét, bárhogy is ármánykodjon a politika és bárhogy is próbálkozzanak a politikusok. (Feljegyezte: Lacza Éva)
