Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - Bohumil Hrabal: A férfi, aki annyira gyorsított, amennyire késleltetve volt (vers)
Bohumil Hrabal A férfi, aki annyira gyorsított, amennyire késleltetve volt Valamelyik késői délután kiment az esztétikatanár jegyesével együtt sétálni. Az egyik kesztyűvel az égboltot érinti és a másik kezecskéjével az eszméknek ütemezett igaznak és tisztáknak mint a halál. Majd midőn eljött a mélységes est felemelte a bal zoknival a hajnalcsillagot és letaposta a jobb lábacskával a felkelő holdat. A világmindenségben így állt és átszórta bölcsességét jegyesének csillogó fülbevalójába jegyesének aki reggeltől már a durva befecskendezésre gondolt a valóságos injekcióra mint maga az élet. Itt az esztétikatanár megtette a szörnyű dolgot. Azt a zsenge és takaros és egészséges nőt odaállította a magas szekrényre és a csillagok közt onanizált. Papp Imre fordítása
