Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - Gyüre Lajos versei (A hetedik napon, Koldus úr!, Csak az tart, Ünnep előtt)
Gyüre Lajos versei KÖRÖZNÉNEK Szigonyod valahai éle csupán TÉGED sebez, hálód nem fog vadat, hiába töröd magad, nem HALÁLOS seb ez, olcsó sarki bárcás leköröz így, ilyen KÉJJEL, kitartott ringyó se KAPNA méltóbb nevet, ne szídd hát mellre, „Koldus úr” neved. UTÁNAD senki, se előtted, fekszel majd, véred csordul s vinnyogsz, mint tarkón lőtt eb, mielőtt kimúlnál, s HOLTAN IS CSAK VOLNA körömfeketényi káröröm, látható VÉRJEL. Csak az tart Csak az tart vissza, semmi más, csak egyedül a hűség?... Nem volt hozsánna, pálmaág, se sugaras, derűs ég? Se vidám, éltető szándék, télire vermelt jóság, fűtyörésző, víg ajándék? Mind elbitangolt jószág: Tán nevetni sem tudunk már. Arcunk fakó virága zúzmarás, szikrázva törik ezer apró szilánkra. Borúra már nem jön derű, elapadt szemünk kéke, egymást tiporva lehullunk porrá, hamuvá égve.
