Irodalmi Szemle, 2004

2004/7 - TALLÓZÓ - Koncsol László: Jelentés a Csallóközi Kiskönyvtárról

TALLÓZÓ

főleg levéltári föltáró munka eredményeinek bemutatásához az egyszer már megírt és kinyomtatott munkák ismerete nélkülözhetetlen alapot jelent.

Az 1989-es fordulat előtti években még azt sem méretük bevallani, hogy mi is az én, egyébként nagy feltűnést keltett patonyi lehorgonyzásom értelme és célja; a gyermek fedőnevet kapott, szerződésem szerint az ottani mgtsz független előadója lettem, de egy-egy helytörténeti mű szabályos, legitim kiadása az akkori körülmények között szóba sem jöhetett volna. A diósförgepatonyi madrigálkórus történetét tárgyaló kis munkám a járási múzeum igazgatójának fejbólintásával, nyomdász barátaim feketemunkája révén jöhetett ki, egy hajdani tanítónő, Dr. Félegy- házy Elemérné emlékiratait pedig a Győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola magyarságkutatói jelentették meg a főiskola égisze alatt, s a győri ETO labdarúgóinak kellékes autóbusza csempészte át Szlovákiába. A szerző élni és tanítani akart, hát 1947-ben áttelepült Budapestre.

Gyűltek azonban a megismert, nehezen hozzáférhető könyvek, gyűltek a levéltári források mindenfelől, s tudtam, hogy az ismereteket meg kell mutatnom az olvasóknak és a majdani kutatóknak. Ehhez egyetlen megoldás kínálkozott, regionális könyvsorozatot kellett indítanunk. Igen, de hol, hogyan, mikor, melyik kiadónál?

A megoldást a Kalligram kínálta. Amikor egy este egy harminckötetes csallóközi könyvsorozat terve a fejemben összeugrott, és papírra került, a kiadó éppen diadalmas felívelő ágában mozgott, úgy tűnt föl, hogy anyagi háttere is lesz küldetéséhez, és koncepciójába ezt a zsánert is be tudja majd építeni. (Alapítói közé a diósförgepatonyi tsz, az én kenyéradóm is betársult.) Másnap az Úr egy pozsonyi utcán összeterelt Szigeti Lászlóval, a kiadó szellemi atyjával és vezetőjével, s állva előadott elgondolásomat kitörő örömmel fogadta. Ez történt 1992 kora őszén, s a következő évben már be is indult a sorozat. Elgondolásunk szerint évi négy kötete jelent volna meg, de az óramű, legfőképpen az enyém, a sorozatszerkesztőé s a művek majdnem-mindeneséé el-elakadt. Tíz év után negyven kötet helyett csak harmincegyet számolhatok meg polcomon. Számuk az idén, ha minden szerzőnk időben leadja kéziratát, s a kiadó bírja anyagiakkal, elérheti a harmincötöt. Elmúlt két esztendőm végképp nem kedvezett a Kiskönyvtárnak, s ez az én legmaróbb fájdalmam.

Miről szól hát a Csallóközi Kiskönyvtár?

Egyik nagy területünk a népzene-népköltészet, néptánc, általában a néphagyomány, a néprajz, a kulturális antropológia. Az ide illő könyvek sorát Szomjas- Schiffert György 1972-ben a Magvetőnél megjelent Hajnal vagyon, szép piros c. csallóközi éjjeli órakiáltás-gyűjteményének új kiadásával indítottuk. Kiváló budapesti gyűjtőnk és kutatónk azonban 1957-67-ben mintegy tízezer csallóközi népdalt szedett össze, s ez különös tekintettel arra, hogy nagytájunkat rég polgárosult és folklórszegény magyar vidéknek mondták, rendkívül felvillanyozó adat. Talál