Irodalmi Szemle, 2004
2004/7 - A POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - 2004 - Tőzsér Árpád: Csak
A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj - 2004 vetett még papírra. Láttam, de nem mondhatnám, hogy ismertem vázlatait, amelyek másodlagos ihletében balkezes műtermi tájvízióit festette meg, amelyek odavetett vonalaiba látomásait ömlesztette. E kincseket biztosítanunk kell, a maguk természetes egységében kell átmentenünk a jövőbe. Fáj, hogy barátunk, testvérünk, szolgatársunk nem érhette meg a Posonium Díj kuratóriumának döntését, s nem személyesen veheti át a neki ítélt megtisztelő díjat. Áldozunk vele emlékének és csodálatos életművének, s adjuk özvegyének, Évának, aki Józsija mellett jóban-rosszban szerelmes támaszul megállt. Koncsol László Csak (Leck Gábor: A vízvezetékszerelő egy napja című verskötetéről) Az egészen fiatal, 1981 -es születésű Leck Gábor debütjének talán a Néhány valóságízű gondolat s a. Pislákoló jelen c. szövegek a legsúlyosabb opusai. S mindkettőnek a „csak” határozószó a kulcsszava. „Csak a kiköpött bolond csak a kiköpött bolond az / ki magát méltó áldozatnak tartja „ a szekéren csak az egykedvű sötétség ülhet” - mondja az egyik, s üzeni a másik vers. A „csak”-nak a Magyar értelmező kéziszótár tizennégy jelentését tartja számon. A leggyakoribbak: valamely szó kiemelése a mondatban (a kiemelés következtében a mondat állítása csak a kiemelt szó által jelölt személyre, tárgyra stb. vonatkozhat), vagy: annak a kifejezése, nyomatékosítása, hogy a szóban forgó dolog viszonylag kevés vagy csökkent értékű, vagy: a cselekvés folyamatosságának, illetve folytonos ismétlődésének a kifejezése, nyomatékosítása. Leck Gábor verseiben, ha keresnénk, bőven találnánk példát a „csak” szó valamennyi idézett jelentésére: költőnk kiemel, megállapítja a kiemelt tárgy, személy, világállapot csökkent értékét, s nyomatékosítja, hogy ez a csökkent értékűség folyamatos, ismétlődő, azaz hogy a világállapot kilátástalan. De hogyan teszi mindezt? Lássunk két példát a jelzett két versből: Az elkanászosodott sivatagi kaktusz szomjasan vezekel a galádság homokviharától behordott a hulló napsziromtól elszokott hervadó síkvilágban a hídpillérek összedőlnek ki mer mégis ámokfutó merészségével brillírozni rajta? .... csak a kiköpött bolond csak a kiköpött bolond az ki magát méltó áldozatnak tartja.... S a másik versből vett idézet: Csak az árnyék tövét öntözd, viráglelkű kertész,
