Irodalmi Szemle, 2004
2004/7 - A POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - 2004 - Fónod Zoltán: Hagyomány és hűség...
A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj - 2004 mása szerint — Szabó Pált, Veres Pétert, Móricz Zsigmondot, Mikszáthot, Tömörkényt és Mórát vallotta mestereinek. Lényegében ezt a hűséget erősítette meg a közelmúltban megjelent tetralógiájában is. A négykötetes regény Öröködbe, Uram... címmel (1998 és 2001 között) jelent meg, s 2003-ban Budapesten, a Püski Kiadó gondozásában egykötetes formában is kiadták. Ha eddig kétséges volt, hogy Mács József esetében melyik kötete az életmű csúcsa, úgy hiszem, a négykötetes mű megjelenése után ez a kérdés végleg eldőlt. Távol áll tőlem, hogy alkotómunkája további eredményeit kétségbe vonjam, tény azonban, hogy az Öröködbe, Uram... című kötet — az életmű egésze szempontjából is — tiszteletet parancsol. Ebben a — kétségtelenül — nagyszabású vállalkozásban négy emberöltőnyi idő vonul el előttünk. Önéletrajz és egyben családtörténet is a kötet, meg faluszociográfia és kisebbségi történelem, anekdotagyüjtemény és portrévázlatok sora... Az egymást követő nemzedékek életének tükrében nemcsak a bakasors és a háborús század vonul el előttünk, hanem megelevenednek a kisebbségi lét bilincsében vergődő emberek mindennapjai is. Tőzsér Árpád „Gömör nagy regényének” nevezte az első kötetet, Cselényi László ezt a minősítést kiegészítette azzal: „Gömörrő! nem írtak még ilyen terjedelmes epikus szöveget”. A negyedik kötet az ötvenes évek közepétől a nyolcvanas évek végéig idézi meg a történelmet. „Hús-vér” szereplők, írók, újságírók, politikusok és a Csemadok tisztségviselői vallanak arról, milyen is volt a múlt. Mács József erényei közé tartozik a komikus látásmód, a furfangos gömöri észjárás, mellyel a groteszk helyzeteken is felül tud emelkedni. A kötet műfajilag nehezen meghatározható fejezeteiben (melyben a memoár és a vallomás vagy a laza emlékmozaikok sokaságán keresztül idéződik meg a történelem) szembesülhetnek a kortársak egykori önmagukkal is. Derűs történetek ezek, melyeket történelemmé tett a gesztus, ahogy az író beemelte ő- ket az „örökkévalóságba”. A négykötetes „gazdag közösségi sorsregényről” is elmondhatjuk, amit Czine Mihály a Temetőkapu című kötetről írt, 1989-ben: „Emlékezetes sorsok, fájdalmas események sorát rajzolta meg emelkedettebb magasból tekintve vissza a tegnap fájdalmas kavargásaira. Gyógyul már a seb, amennyire egyáltalán gyógyulhat, s némileg már a sajgó emlékek is folklorizálódtak.” Esztétikai értékeitől függetlenül is kijelenthetjük, hogy irodalmi fegyvertény az Öröködbe, Uram... című tetralógia. Valóban úgy érezzük, ahogy Duba Gyula jellemezte a harmadi kötetet, a Sötétség gyermekei címűt: „Az idő rombolásának kitett élményanyagból Mács József hiteles müvet írt. Olyat, melynek morális üzenete (is) van. Jelzés a világnak, üzenet önmagunknak!” A kuratórium ezeket az írói erényeket mérlegelte, s jó szívvel ítélte oda Mács Józsefnek a Posonium Díj Életműdíját. Gratulálok a kitüntetéshez, erőt, egészséget és az alkotómunka további sikereit kívánom! Fónod Zoltán
