Irodalmi Szemle, 2004
2004/7 - Szalay Zoltán: Tizenegyes (novella)
Tizenegyes Most már elszabadultak az indulatok. Az emberek verekedni kezdtek fent a lelátókon. Hurkos oda sem nézett. Gyors mozdulattal megtörölte arcát. Újra és újra lepörgött előtte a jelenet. Ez a tuskó - ő volt a hibás. Most már nevezhette így, mert túlmentek a játék határain. Eljutottak egy másik szférába. Hurkos tudta, mennyire rémült a tekintete, s minden erejét összeszedve próbált rendet rakni magában. Sajnos alig maradt ideje, s egy utált, egy iszonyú hang tolakodott a fülébe.- Hohó, pajtás! Hé! - Ez a partjelző nyivákolása volt. Úgy megnövekedett a felfordulás, hogy ez a pojáca nyugisán odasétált Hurkos mellé. Ő jól szemügyre vette. Teniszezik meg focizik, de közben iszik, mint az állat - állapította meg róla a bíró. Már csak ez a , jópofa” segítőtárs hiányzott. - Nem szeretnélek befolyásolni a döntésedben, de úgy látom, tanácstalan vagy. Valami gond van? Tiszta tizenegyes. Nem vitás. Hurkost nem zavarta különösebben, hogy kétségtelenül fiatalabb kora ellenére letegezte a fickó, de az, amit mondott, komolyan meghökkentette. Én őrültem meg? - gondolta. Hofmann gyilkos szemekkel bámulta, a partjelző kérdőn tekintett rá, Pataky a pálya széléről káromkodott, de hangja beleolvadt a sokezres közönség hangorkánjába. Talán Hurkos volt az egyetlen ember a pályán, aki látta, mi történt? Vagy téved? Hogy tévedhet? Megzavarta az önkívületbe esett tömeg zavaros bömbölé- se? Megbomlott az agya? Hiszen azt a szerencsétlen védőt le kellett vinni, mert Hofmann elgázolta és megütötte. Megütötte! Kifilézi. Kétségkívül. Hurkos szabadrúgást ítél a hazaiaknak, Hofmann pedig kinyírja. Gyilkosán nézett. Már most is megtenné, ha arra ösztönző jelet kapna. Nem ússza meg szárazon, ha becsületesen, szíve szerint dönt. Hurkos reszketni kezdett, s fejét idegesen kapkodta jobbra-balra. A partjelző vigyorgott.- Hohó, pajtás! - kiáltotta. Kifilézi. A nézőtérről érkező hangok egy dühöngő mennydörgésbe forrtak össze. Hurkos úgy érezte, a fejét követelik. Úgy érezte, a saját kivégzésén van. Mikor hozták az ítéletet? O maga ítélte el magát? Vagy őt nem kérdezték? Hisz még nem is szólt semmit. Ezek már eleve eldöntötték, hogy vesznie kell? A fekete tömeg, az üres arcok, a hömpölygő áradat, mint egy gnúcsorda, ugató és röfögő sáskaraj. Kik ők? Nem is vette észre, melyik pillanatban vették körül. Mindenki ott volt. Az összes ember, akit ismert, körülötte tolongott. Feléje tartottak, hogy felfalják. Őrjöngtek. Folyt a nyáluk. Szemeik feketén csillogtak. Csörtettek előre, akadályt nem ismerve, villámgyorsan, eszeveszetten. Vicsorogtak. Fel akarták őt falni. Hurkos csak állt. Mikor a csorda elérte, összeesett. Levitték a pályáról. A sötét felhők egyre csak szórták az egyre nagyobb, nehezebb esőcseppeket. Az egyre nagyobb, termetesebb, súlyosabb esőcseppeket.
