Irodalmi Szemle, 2004
2004/7 - Öllős Edit versei
ősz Mintha vakondok lennék a sivatagban, Téli álmából felébredt medve zivatarban, Isten már döntött helyettem, s én képtelen vagyok értéket teremteni lelkemben. Csigalépcsőn, sötétben vezet az út hozzám. Mire rám találnál, én már nem leszek - korlátaimmal ellepnek a fellegek. ŐSZ II. Mielőtt hasznossá tennéd magad, a képzelet világa magával ragad. Szétzúzódnak a kedélyek, lehűlnek a szenvedélyek. A bosszúállást Istenre bízni. Mig nincs késő, „mindent” jóvá tenni. KEGYELET Csorba kések éjszakáján kezdődik a megváltás, dallamra fakasztó hajnalokon indul a világot látni akarás. Míg Isten alszik, nem késő. Falat mindig van, betevő. Ha meggondolod, akkor sincs visszaút, előtted mélyül a lélekkút. Találkozni soha nem késő, kitérőre mindig van idő. FRESKÓ Mintha várnám, hogy megcsorduljon az eresz, mely „mindent” átereszt. Hallucinálni volna kedvem, hogy újra lejátszódjon életem. A háló fonala már
