Irodalmi Szemle, 2004
2004/7 - Török Elemér versei (A XXI. század hajnalán..., Európám, Mámor, Miért?..., Égi vándor napja, Hozzatok égnyi fényt..., Ti csak fussatok, évek és napok)
Török Elemér A XXI. század hajnalán... Hogy egyszer minden bánat elmúlhat, a kapott sebek is begyógyulnak?... De, hogy hazudtak itt szinte mindent, és te, a naiv, igaznak hitted?!... Ma meg azt hidd el, hogy elsöpörte a szemetet az idő örökre?!... Most régi s új kufár mond meséket, ködösít... és szebb jövőt ígérget... S örülj, mert neked még jut kenyérre, jogod is van már... de csak reményre... Te remény vitéze voltál mindig: légy továbbra is, a halotti ingig!... S aminek anyád szült, maradj annak; európaiként is: magyarnak! A török se lehet más: csak török, az ír, ír, szláv, szláv, a görög, görög... Jussod, hogy kiáltsd: legyen már végre, valós esély a sokszínűségre!... Fényt mindenkinek, égig ragyogót, a jegenyékre, fehér lobogót!... (2004.)
