Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - OLVASTUK - Takács Ferenc két könyvkritikája: - A széljárás ellenében (Tőzsér Árpád: Milétoszi kumisz, tanulmányok, kritikák) - Kisebbségi könyvvitel (Fónod Zoltán: Számvetés, tanulmányok)
OLVASTUK TAKÁCS FERENC A széljárás ellenében Két könyv kritikája Tőzsér Árpád: MILÉTOSZI KUMISZ (tanulmányok, kritikák) Tőzsér Árpád kritikai írásaiban - az utóbbi tíz-egynéhány év során közölt tanulmányait, kritikáit és jegyzeteit tartalmazza a kötet - vezérmotívumként ismétlődik a szerző afölött érzett aggodalma, hogy napjaink uralkodó vagy legalábbis hangerőben legharsányabb irodalomfelfogása, a Tőzsér által a „posztmodem”, a „hermeneutika”, a „befogadásesztétika” és a „dekonstrukció” kulcsszavaival jellemzett szemléletmód marginalizál, letagad és elparentál jobb sorsra érdemes irodalmi értékeket, s jobb esetben is gyakran rajzol méltatlanul egyoldalú torzképet a jelen és a közelmúlt jeles irodalmi alakjairól. A gyűjtemény legtöbb darabjában e- zért vegyül a - többnyire bölcsen ironikus hangú - polémia az értékek felmutatásával, egyben ezen értékek érték voltának az elemző bizonyításával, mintegy az uralkodó elméleti széljárás ellenében. Mindevvel egyet is érthetünk: az értékek plurálisak (vagy legalábbis annak kellene lenniük), a kánonok sokfélék (már ha szóhoz juthatnak). Ehhez az egyetértéshez viszont Tőzsér kritikai írásai csupán felemás módon segítenek hozzá. Nem igazán sikeres a kötet polémiája, azaz azok a fejtegetések, amelyek során a szerző maga is elmélettel kíván az elméletnek visszavágni. A szerző elméleti kiindulópontjai - vagy ahogy szakszerűbben mondanánk: előfeltevései - ugyanis gyakran támadhatók. Hosszan fejtegeti például az újabb magyar költészet elfeminizálódá- sát, amin szemlátomást valamiféle „nőies” gyengeséget, akarathiányt, netalán gyávaságot ért, szemben a kívánatosnak tartott „férfias” jelleggel. Nem kell feministának lenni ahhoz, hogy belássuk: avult sztereotípiák állnak itt szemben egymással. Ugyanilyen megvizsgálatlan módon bukkan fel A száműzött című, Illyés Gyula ügyében szót emelő írásában az urbánus/népies szembeállítás: az uralkodó elméleti széljárás gyanúsan - igaz, idézőjelesen - „urbánus” dolognak találtatik. Sőt már- már összeesküvésnek: „Az Illyés-költészetnek ... a dallama ma is megszólalhatna bennünk, minden olvasóban, hogyha... hogyha el nem nyomná a kánoncsinálók ... érdes, ellentmondást nem tűrő hangja, vagy be nem lepné a mesterségesen gerjesztett és fenntartott csend pora.” Ugyanez az elméleti gyengeség mutatkozik meg Tőzsémek a szövegében ott,
