Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vendégkritika - Pécsi Györgyi: A Németh László-emlékkönyv ürügyén
A XX. század legnagyobb hazai szellemi teljesítményét Németh László neve jelzi; életműve - ez egyértelműen eldőlt - része a magyar irodalom- és eszme- történetnek. Németh László provokatív ma is, ugyanakkor tagadhatatlan, a némethi életmű inspiráló jellege, „progresszív hatása” alig érződik; mintha sokat vitatott, mára állítólag meghaladott harmadikutas nézeteivel együtt egész munkássága a szellemi élet és az irodalom perifériájára került volna. Mindenesetre monstre vállalkozása - hogy a szellemi élet organizátora legyen - az egykori, nem is oly régi, valóban országos kultusz után ma a csöndes méltatások és a demonstratív hallgatások zónájába került. Nem ütjük föl naponta, nem épült be gondolkodásunkba, nem fordulunk hozzá válaszért. Nem szerepelnek regényei a bestselleri istákon, az ifjabb nemzedék sem őt olvassa. Igazuk lehet azoknak, akik szerint csakugyan nem aktuális. Németh László - aki a világot akarta megváltani - műveinek, gondolatainak társadalmi hatékonysága gyakorlatilag megkérdőjelezhető. Nem organizálja a magyar szellemi életet, miközben ő, odalent, hitem szerint, sokszor forog a sírjában. Nemcsak Németh László nem aktuális, de nem aktuális az egész, általa fölvetett gondolatkör sem. Nemzet, magyarság, sorskérdések, morális jelenlét, minőségszocializmus, már a fogalmak is gyanúsak - mindenfajta nemzetitől és konzervatívnak tekintett értéktől berzenkedik az illedelmes lakó; a bugrisság gyanúja lengi körül, mert populista és egyéb kellemetlen felhangja van, s tényleg, mintha pontosabb, félreérthetetlenebb fogalmakkal kellene élnünk. Magának az életműnek a- zonban, meglehet, sem a hallgatás, sem a szolid ünneplés nem árt, nem használ, any- nyit jelez, hogy legfontosabb korkérdéseink dilemmás óráiban (ha vannak ilyenek) nem hozzá fordulunk, de mint minden igazán jelentős mű, ha átmenetileg meg is hal (N. L.), képes föltámadni. Pillanatnyilag nem tudható, hogy a majdani (mikori?) „újrafölfedezett Németh László” munkásságának melyik területét és miért látja korszerűnek/modernnek az utókor, eszmetörténeti tanulmányait, regényeit, drámáit; vagy egyetemes érvényű szépirodalmi munkáira helyezi-e a hangsúlyt, netán erkölcsi horizontja felől közelít-e hozzá (ez sem kizárható). Persze, amint leírtam, máris érzem kijelentéseim fonákságát, hiszen éppen a centenárium idején látszódhatott volna meg, hogy ma is van egy nagyon erős, masszív réteg a magyar társadalomban, amely változatlanul a némethi értékrend és gondolkodás körül definiálja önmagát (lásd például csak a tengernyi rendezvényt és azok hallgatóit), de a niodernitás mai stádiumában ez az egyébként számszakiA Németh László-emlékkönyv ürügyén VENDÉGKRITIKA KÖNYVRŐL KÖNYVRE
