Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Vajda Barnabás: Monoszlóy Dezső témái, alakjai és stílusa (tanulmány)
Monoszlóy Dezső témái, alakjai és stílusa deg évszakot választ, helyszínül pedig vagy a modern elmagányosodás tipikus helyszínét, az individuumra nehezedő (nagy)várost, vagy egy fürdőszanatóriumot. A Megtörténhetetlen történetben Elet Mihály felesége üdül fürdőhelyen, az Ismerkedésben ő maga a beutalt, s itt Monoszlóy antihőse be is vallja magának, hogy: „Egyedül lenni jó/” A Hűtlenségben jellegzetes, világtól izolált helyszín a Thomas Mann-féle Varázshegyet szüzsészerüen idéző szanatórium, ahol a novella döntő fordulópontjaként az orvosok (doktores ex machina) három héttel meghosszabbítják Elet Mihály és Nagy Mária ottlétét. A szálloda vagy fürdőszanatórium motívum nagyon kézenfekvő választás az egzisztencialista mesterséges magány irodalmi kifejezésére. Közegük egyrészt tényleg alkalmas az elrejtőzésre, lévén általában az ottlakók nem ismerik egymást; másrészt azonban a szállodák, szanatóriumok világa egyáltalán nem izolált világ, hiszen a társadalmi-szocializációs minták alapján éppen a hotelbeli vagy szanatóriumi ismeretlen ismerősökkel kell/lehet/érdemes kapcsolatba lépni beszélgetés vagy közös aktivitás útján - az emberek jó része éppen azért megy oda! A fürdő mint helyszín egyben nyilvánvaló visszautalás egy másik korra, a XX. század elejére. A fürdőben „a falakon feliratok hirdetik, hogy a borravaló sértő. Ezzel szemben senki sem sértődik meg, ellenkezőleg. Az élet új, s az emberek régiek” (Ismerkedés) - mutat vissza az író az előző, politikai értelemben retrográd korra nagyon óvatos formában. Igazából annak a kornak semmilyen külső kellékei nem bukkannak föl, főleg nem az egykori gyógyközönség polgári allűrjei, csupán a szereplők szocialista realista korban érthetetlen passzivitása, ener- váltsága, a kor eszményének tekintett aktivista polgárképtől eltérő magatartásrendszere jelzi: noha ez a fürdő nem az a fürdő, a Monoszlóy-szereplők életében mégiscsak annak az előzőnek a folytatása. Mindazonáltal Monoszlóy szürke hőseit egyáltalán nem ihleti meg a fürdőszanatóriumok párás, tűlevélszagú genius locija. Vagy egyáltalán nem vágynak kapcsolatokra (Bolond Béla logikája), vagy ha mégis, akkor nem kívánnak társalogni. „Legjobb lenne senkivel sem beszélgetni” - hangzik el kis híján szó szerinti azonossággal legalább három novellában: a Hűtlenségben, a Karácsonyi történetben és az Ismerkedésben. Ez utóbbiban Élet Mihály annyira vágyik a magányra, annyira nem óhajt kommunikálni környezetével, hogy asztaltársai nevére sem kíváncsi, magában egyszerűen Szép Helénának, Don Quijoténak, Báthory Erzsébetnek nevezi őket. Ha a kiemelt szereplők esetleg mégis beszélgetnek, akkor is inkább egymáshoz beszélnek, mint egymással, dialógusaik akkor is felületesek, semmitmondók, nihil jellegűek, mint pl. az Élet Mihály ri- porton-ban vagy a Hűtlenségben. MÁS ÍRÓK ÉS MÁS STÍLUSOK HATÁSA Monoszlóy Dezső szövegreferencia-hálózata eredetét tekintve meglehetősen gazdag, és összességében a XIX-XX. század fordulójának klasszikus izmusaitól az avantgárd bizonyos vonásain át a 60-as évek irodalomfilozófiájáig terjed.1 A fiata
