Irodalmi Szemle, 2004

2004/6 - Szalay Zoltán: Ártatlanság, Csipp-csöpp (novella)

Szalay Zoltán Apród úr nem volt játékos kedvében. Megint előszedte szerszámkészletét, melyet előző éjjel nem rejtett el túlságosan, s nekilátott a csap elleni megsemmisí­tő hadműveletnek. Minden szerszámot bevetett, aminek csak hasznát vehette, gyakran nem oda illőket is. Szinte beleizzadt a munkába, mert némely csavarok szilárdan tartották magukat, de nem adta fel. Amikor készen állt, végigsimította a fürdőszoba falát, melyből korábban a csap ormánya meredt ki, s elégedetten ta­pasztalta, hogy a csap nincs többé. Diadalt aratott, most végre végső diadalt. Visszafeküdt, hogy újra visszaaludjon, és folytathassa küldetését, mely any- nyira fontos volt neki, s melyben eddig sikeresen haladt előre. Sikerült visszatér­nie, megint ott volt a lift, ő kinyitotta ajtaját, s belépett. Egyetlenegy gomb volt a falon. Megnyomta. Utazni kezdett, lassan, békés tempóban, lefelé. Hosszú ideig utazott, türelmetlenné vált közben, mert reggelre vissza kellett térnie a Mindenha­tóhoz az aranydossziéval. De végül a lift megállt. Kilépett belőle, s azon nyomban szembetalálkozott két óriási, dühös ökörrel, melyek orrlyukaikból tüzet leheltek ki. Apród úr jobbnak látta visszahúzódni a lift biztonságos belsejébe, hogy ott valami tervet eszeljen ki a két vad és veszélyes ökör kijátszására. Csakhogy amint becsu­kódott a lift ajtaja, az el is indult felfelé. így hát Apród úrnak megint meg kellett tennie az utat fel a földszintre, onnan pedig vissza le az atombunkerbe. Nagyon dü­hös és ingerült lett, de közben eszébe jutott, hogy ha lemegy, felugrik az egyik ö- kör hátára, s akkor biztonságban lesz, az állatok nem bánthatják őt. Mikor újra le­érkezett, kilépett a liftből, megint nekirontott a két ökör, ő azonban fürgén felszök­kent az egyik hátára, mire az idegesen rázta a fejét, de semmit nem tehetett. A má­sik ökör elvesztette szeme elől Apród urat, aki így ezt az első akadályt sikerrel vet­te. Az ökör hátán ülve meglátta az acélajtót, mely az atombunker belsejébe veze­tett (a hely, ahol az ökrökkel találkozott, csak afféle előszobája volt a bunkernek). Felingerelte ezért az ökröt, amely annak rendje és módja szerint fel is dühödött, s nekirontott az acélajtónak, amely erre kitört (az ökör jókora erővel bírt). Apród úr előtt feltárult a bunker belseje, benne egy asztal, melyen ott feküdt a ragyogó aranydosszié. Az asztal mellett pedig ott pihent az emberevő sárkány. Hatalmas volt és sovány, s amint meglátta a látogatókat, felcsillant a szeme és megnyalta a szája szélét. Apród úr azonban őt is kijátszotta. A sárkány megtámadta őt, de ő az ökör hátán ült, s mikor a sárkány bekapta az ökröt, ő gyorsan leugrott a hátáról, fogta az aranydossziét, s már rohant is. A sárkány lenyelte a tűzokádó ökröt, amely lángot lehelt a gyomrába, amitől az óriási szörnyeteg menten kimúlt. Apród úr fu­tott a lift felé, de a másik ökör ekkor meglátta, s azonnal nekirontott. Szerencsére volt annyira fürge, hogy bemenekült a liftbe, mielőtt elérték volna az állat orrlyu­kaiból érkező lángok. A lift lassan szállította felfelé Apród urat, aki nagyon örült, hogy már a kezében van a zsákmány. Most már csak el kellett hagynia a hivatalfő­nökök undorító országát. El is hagyta volna nyugodtan - felért a felszínre, kiszállt a liftből, s már rohant is, át az irodákon, mikor... PUTTY!

Next

/
Thumbnails
Contents