Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Szalay Zoltán: Ártatlanság, Csipp-csöpp (novella)
Ártatlanság Legalábbis egy darabig. Bizonyos idő múlva egy alacsony emberkét pillantottam meg, aki tengerészegyenruhába volt öltözve, ahogy jómagam is. Nagyon szerencsétlen képe volt ennek a kicsi emberkének, arra gondoltam, hogy biztos valami olyasféle neve van, mint Kis Béla vagy éppen Nagy Géza, bár ez természetesen nem zárja ki, hogy ez az illető szeret és tud jót cselekedni.- Uram, virrad - mondta Kis Béla vagy Nagy Géza.- Hm - kezdtem tekintélyesen. - Azt mondja, virrad? Nos, két dolgot tudok leszögezni. Először is: mivelhogy egy tengeralattjárón vagyunk, engem vajmi kevéssé érdekel, hogy odafönt éppen napkelte van, ez talán érthető. Másodszor: szeretném, ha azt is közölné a hasonló alkalmakkor, miféle jelentőséggel bír a maga látszólag teljesen értelmetlen bejelentése. Értette?- Értettem, uram - válaszolta engedelmesen a kicsi ember, aki hadnagyi rangot viselt. - Ön megbízott engem, hogy figyelmeztessem, mikor pirkadni kezd, mert erre az időpontra egy nagyon jelentős dolgot tervezett, uram. A csöppnyi hadnagy ezzel befejezte, de én haragosan néztem rá, mire ő megrettent, s folytatta:- A rakétákról van szó.- Tehát - mondtam, mint egy nagy, bölcs, megfontolt parancsnok, mert hogy az voltam -, mi a helyzet a rakétákkal? Előkészítették őket, ahogy parancsoltam?- Természetesen, uram, minden az ön utasításai szerint történt.- Ez azt jelenti, hogy országunk legerősebb első vonalbeli fegyvere, ez az a- tom-tengeralattjáró, melyen most tartózkodunk, s melynek én vagyok mindenható parancsnoka, készen áll egy megsemmisítő csapásra az ellenséges célpont ellen, így van, hadnagy?- Szóról szóra, uram - erősített meg a hadnagy elégedetten.- És mit kell tudnunk a célpontról?- Labdázó gyerekek, terhes anyák, szerelmes fiatalok, illetve bolond feltalálók, uram, akik például ezt a hajót is építették - felelte a hadnagy.- Ezt meg honnan szedi, hadnagy! - kiáltottam fel dühösen, de rögtön lehiggadtam. -A célpontunk egy ellenséges város, ahol hadianyag készül, melynek segítségével az ellenség a mi városainkat támadja, polgárainkat gyilkolja. Komoly csapásra van szükség, hogy megállítsuk őket.- Ez elég komoly lesz, uram - jegyezte meg a hadnagy.- Háború van, hadnagy, háború.- Mindig háború van. Mindig van ellenség. Van kire kilőni a rakétákat.- Maga ellenkezik, hadnagy? - kérdeztem, megrovón nézve a kis tengerészre, aki lázadón beszélt. - Ha annyira nem tetszik magának ez a dolog, miért van itt?- Nem tudom, uram - válaszolt elhalkulva a pici ember. - Bocsánat, úgy tűnik, a lelkiismeretem idétlenkedik. Sajnos, néha rám jön ilyesféle roham. Bocsásson meg. Én a halál elkötelezett híve vagyok. Mármint a halálosztásé.
