Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - Alabán Ferenc: Érték a sajátosságban (tanulmány)
A labán Ferenc vei elhagyó író, költő élményeinek hátterét továbbra is előző kisebbségi sorsából meríti.) Szinte minden kisebbségi magyar nemzeti irodalomnak voltak felfelé ívelő fejlődési szakaszai, olyan korszakai, amikor európaibb volt az átlagnál, s ekkor általában a nemzeti tudat megnyilvánulása is erőteljes volt (például a két világháború közti időszak idején). A kisebbségi magyar irodalom nyitottságának érvényesítésekor sem felejtette el azonban önmaga lényegét, pontosabban: nem engedte, hogy alkotói mivoltát egy hamis tudat határozza meg. A rossz utánérzésekben csupán az európaiság vagy kisebbség hamis dilemmája kapott hangot, talán éppen a- zért, mert az európaisághoz, mint eszméhez (NB: egy bizonyos szinten megkülön- böztethetőséget jelentő couleur locale europiensis) nem tudta megtalálni a pontokat. Ezek a kapcsolódási pontok kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, pszichológiai, morális és szociológiai szempontból is összetartják ezt a nagyobb (európai) közösséget és szellemi közeget, nemzeti és kisebbségi körülményekre való tekintet nélkül. Minden alkotói magatartás - ebben a szélesebb értelemben is - függ attól a térségtől, amelyben az alkotó él. A térségen belül az egyes hagyományos régiók, tájak hatnak a kultúrára, a világszemléletre, az életformára és a hiedelemvilágra. A hagyományos közösségek tagjai a konkrét kultúr-geográfiai térség „használói”, így az írók és a költők is alakítói ennek a közegnek, és az szintén alakítja őket. Képletesen szólva: egymásban léteznek, egymásból élnek. A kisebbségi magyarság írói önazonosságuk tisztázása érdekében nem egy alkalommal ún. kisebbségvédő, kisebbségmegtartó programok keretében is megfogalmazták véleményüket, kifejtették létük és magatartásuk lényegét. Ez a tény e- gyik meghatározó sajátosságuk. A „transzszilvanizmus”, a „vox humana”, a „helyi színek” programja és elmélete, valamint további programos megnyilatkozások esztétikai szempontból értékes irodalmi művek egész sorában jelentek meg, s gazdagították az egyetemes magyar irodalmat. Ahogy az európai sokféle kultúrának és i- rodalomnak egyik sajátossága a magyar kultúra és irodalom, hasonló módon külön színt és értéket jelent az egyetemes magyar kultúrán és irodalmon belül a kisebbségi magyarság lényegét, „önazonosságát” közvetítő és képviselő sajátos irodalmi jelleg és esztétikai érték. A sajátos irodalmi és kulturális érték a néhány évtizede megfogalmazott „sajátosság méltóságá”-nak elmélete értelmében alkotó részévé válhat az irodalmi mű értékének.3 A sajátosság a kisebbségi nemzeti kultúra és irodalom vonalán természetes módon magában foglalja a kisebbségi lét és jog összetevőit is:
