Irodalmi Szemle, 2004

2004/5 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM kintetében” a cseh országrészekben hatályos jogszabályok az érvényesek. Ez a tör­vény kihirdetése napján lépett hatályba, s végrehajtása az iskolaügyi és nemzet- müvelödési miniszternek hagyatott meg.12 A tanítóképezdékkel kapcsolatban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy azok e törvény hatálybalépésétől már nem népoktatási tanintézeteknek számítottak, hanem a középiskolák kategóriájába soroltattak. A megnevezésük is megváltozott: ezentúl már nem tanítóképezde, hanem tanítóképző intézet (učiteľský ústav) volt a nevük.13 A tanügyi kormányzat 1919 nyarán valóban igyekezett miniszteri rendele­tekkel szabályozni a középiskolák jellegét, megszabni azok tanrendjét, illetve meg­állapítani a tantárgyak heti óraszámát az egyes évfolyamokban. Az 1919. június 14-én kelt 25 552 sz. miniszteri rendelet a gimnáziumok, re­álgimnáziumok, reáliskolák és reformreálgimnáziumok tanrendjét és a tantárgyak óraszámát határozta meg. Eszerint a gimnáziumok, reálgimnáziumok és reformre­álgimnáziumok 8 éves tanintézetek voltak, ellenben a reáliskolában csak 7 év volt a tanulmányi idő. A gimnáziumban a latin nyelv minden évfolyamban kötelező tantárgy maradt, harmadiktól ehhez még társult a görög, illetve még egy élő idegen nyelv egészen az érettségiig. A reálgimnáziumban a latin nyelv ugyancsak köte­lező volt már az első évfolyamtól, harmadiktól azonban a görög helyett a francia nyelv vált kötelezővé, amelyet még egy további élő idegen nyelv is kiegészített. A reáliskolák - amint arra már utaltunk - csak hétévesek voltak. Ebben az iskolatí­pusban nem oktatták sem a latin, sem a görög nyelvet, a második évfolyamtól a- zonban kötelező volt a francia, s mellette még egy élő idegen nyelv. A reformreál­gimnáziumok alsó tagozata - az 1-4. évfolyamok - azonos volt a reáliskolák 1-4. évfolyamával, az ötödiktől fölfelé azonban heti 7-8 óraszámban kötelező tantárgy­ként oktatták a latin nyelvet. A nyelvoktatásban megnyilvánuló különbözőségek mellett az egyes iskolatípusoknál eltérő óraszámban oktatták még az egyes reál- és természettudományi tantárgyakat is.14 Az 1919. július 30-án kibocsátott 24 203 sz. miniszteri rendelet a felsőbb le­ányiskolák (líceumok), valamint a tanítóképezdék tanrendjét volt hivatott sza­bályozni. Eszerint a felsőbb leányiskolák továbbra is hatéves tanintézetek marad­tak, ezekben azonban nem oktatták sem a latin, sem a görög nyelvet. A német nyelv minden évfolyamban kötelező volt heti 3-4 órában, a harmadik évfolyamtól fölfelé pedig a francia is kötelező tantárgy volt heti 4-5 órában. A tanítóképezdék- ben az idegen nyelvoktatásra már alig fordítottak gondot. Itt nem volt sem latin, sem görög, sem francia nyelvoktatás, ellenben az iskola tanítási nyelve mellett kö­telező tantárgyként írták elő az ún. második tartományi nyelvet (druhý jazyk zem­ský).15 A Szlovákiában működő középiskolák tanmenetét és óraszámát a fent ismer­tetett rendeleteken kívül azonban még külön miniszteri rendelet is szabályozta. Az 1919. augusztus 29-én kelt 38 985 sz. rendelet azzal az indoklással, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents