Irodalmi Szemle, 2004

2004/5 - Juhász Attila versei (Pulzus),(Ág), holdtölte ithakában, (Csúcsok közt), (kifordul), töredék, zárlat, bál után, hajnali arckép, Impressziók: a tér, Jelenetek egy beszélgetésből)

Juhász Attila versei míg érleli az egyszerű híreket, és szól az úr megint, rándít egyet rajtunk s egymáshoz taszít, az érdes ezüstön szétrajzanak a riadt kéznyomok, feldübörög kint a sötét s a falak rideg ereiben meggyűlve zúdul tovább, azután új fény ölel egybe s míg szorítása egyre ernyed kint s bent jeltelen arcokat sodor magával a lassulás, még két stáció és elenged végleg a nap édentől keletre a kifáradt egek. már nem ismerem a jövőt bál után végül kisétál a hajnali kertbe, a csendben gépzene foszlánya száll és süketek kiáltozása, nimfák ezüst futásán a sétaút meg-megcsikordul. színes kis tócsákat löttyint lábuk elé a hold s maradék csillámokkal száll alá a tükrök ráncain sisteregve játszik lebeg, várni kell. a kapu sötétjéből aztán nevét kiáltják s kurta káromlásokat, szeme lassan szokja az élettelen derengést, nem

Next

/
Thumbnails
Contents