Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Leck Gábor versei (Holdvilág, Vágy, Harmónia, Valahol, Végre, Menekvés, Andrássy út 60, Leszámolás, Portré, Pereg a film)
Leck Gábor versei némaságra idomítottak s ha megtöröd a csendet testedre zuhannak fagyos csillagok és sűrű ködbe kúszik minden hol egykor lélek ragyogott Végre álmaim labirintusa véget ért a megtört isten fürkészi a csillogó égi tenger kék színét s zuhannak álmaim katedrálisára züllött angyalok a tények szürke habjából kievickélve végre itthon vagyok hol belém kapaszkodik pajkosan a csend többé nem roppant össze pillanat a kín immár szálló pernye lett MEGÉRKEZTEM Menekvés hajnalban fekete varjak lepték el az eget most szörnyű ürességtől terhesen lüktet a város az utcán törött homokórák hevernek díszletek egy majdani feltámadáshoz kavargó homokszemekből lassan összeállnak a képek az idő méregfogai között őrlődünk akár nyavalyás vasreszelékek agyam ingoványában fölszívódik nyomtalan a remény s végül megsejtem merre is lépnék el... Andrássy út 60 szögesdrótba csavart szívek diszkréten megcsonkított vágyak vérrel kipingált emlékezet a kín polipcsápjai agyadba másznak csak hideg kapaszkodók nyoma minden
