Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
Jövőnk: Európa bán is politikai legyen. Ha ellehetelenül Dél-Szlovákia lakossága, akkor beolvad, elköltözik, szülőföldjén kerül marginális helyzetbe, és akkor a herderi átok - bár csak a nemzet egy részében - igazzá válik. Manapság divatos kifejezéssel élve ismétlem a leimotívumot: csak rajtunk múlik! • A harmincas évek közepén Fábry Zoltán — a hazavesztéssel és a kiszolgáltatottsággal szemben — a Hazánk: Európa! eszméjét emlegette. „ Ebben az atmoszférában — írta 1936-ban — árvaságot szüntető egyformasággá színesedhetünk: emberré. Emberré, aki nem magyar, nem cseh, nem német és nem francia, de európai ”. Ezzel együtt Európát nehéz hazának mondta. „ Nyakig egy nehéz hazába, morális kötelezettségbe, európai küldetésbe “ csöppenve (Fábry Zoltán szavait idéztük), milyen jövőt jósol Ön a magyar irodalomnak, kultúrának Európa új korszakában? Vajon az „ egyformává színesedés “ nem az önfeladás, a lemondás felé viheti a kis népeket, kultúrákat? Pomogáts Béla- Nem hiszem, hogy az európai integráció valamiféle „nemzetekfeletti” kultúrát, kulturális globalizációt kényszerítene rá a csatlakozó közép-európai nemzetekre. Európának nincs „nyelve”, illetve annyi „nyelve” van, ahány nemzeti nyelv található az unión belül. Az angol nyelv világméretű előretörése nem az uniós integráció következménye. Európa mindig a „nemzetek Európája” volt, már ha ezt a szép ideát nem rombolták le a totalitárius rendszerek, a háborúk, mint a 20. század folyamán több alkalommal is. Azt hiszem, az európai integrációban végre egyensúlyba kerülhet a magyarság hagyományos kulturális elkötelezettsége: egyrészt a nemzeti nyelv és művelődés, másrészt Európa iránt. Ezt a kettős: egymással szorosan összefüggő, egymást kiegészítő és egymás ellen sohasem kijátszható identitást a magyar szellemiség legnagyobb alakjai képviselték, mondjuk, Balassi Bálinttól és Zrínyi Miklóstól, Vörösmartyn és Petőfin keresztül Adyig és Babitsig, József Attiláig és Illyés Gyuláig. Gál Sándor- Hetven évvel ezelőtt Fábrynak még lehettek illúziói, akkor még halványan élt két olyan filozófiai rendszer, amely valamiféle jövőperspektívát evokált. Azóta azonban - sok mással együtt - ez is eliszaposodott. És 1958-ban ugyanaz a Fábry már kesernyés iróniával jegyezte meg, hogy: „Csudának tudtuk magunkat, és a végén kiderült, hogy csak csodabogarak voltunk.” Mi ez, ha nem az európai humánum csődje? Ami az irodalmat illeti, annak addig volt-van-lesz szerepe, amíg lesz irodalmat olvasó ember. Én azonban azt tapasztalom, hogy ez a különleges emberfajta ugyanúgy a kipusztulás szélén áll, mint mondjuk az ámbráscet vagy a bengáli tigris... Folytatólagosan ennek következtében az emberi értelem legcsodásabb meg
