Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
Ankét az európai uniós csatlakozásról talmazza azt az igényt is, hogy Magyarország a benne élő nemzetiségek számára is európai szintű otthon legyen. Abban reménykedhetünk, s azt kell az európai jogrend kötelező alkalmazásával elérnünk, hogy a „nemzetállami nacionalizmusok” dühöngése helyett a kölcsönösségen alapuló egyéni és közösségi szabadság legyen a rend a mi térségünkben is. Grendel Lajos- Be kell fejeznünk az 1919 után elakadt polgári fejlődést, vissza kell találnunk 1919 előttre és a progresszív 19. századi, 20. század eleji polgári és magyar szellemiséghez. Ehhez az integráció hatalmas lökést adhat, csak tudjunk élni vele. Magyarország közel hét évtizeden át olyan kényszerpályán mozgott, amelyen e- lőbb lelassult, majd végképp elakadt a reformkorral megkezdett és a 20. század elején felgyorsult polgári fejlődés. A polgári Magyarország egyelőre befejezetlen mű. Nem a rosszindulat, hanem a tapasztalataim mondatják velem, hogy aki ma unióellenes, az nem akarja igazán a polgári Magyarországot, hanem valamiféle nemzeti rezervátumról álmodozik. Mind a nácizmus, mind a bolsevizmus idegenből importált eszmék voltak, idegenek a magyar hagyományoktól, kultúrától, mentalitástól. Sajnálatos, hogy főleg az előbbinek a fertőzésével szemben a magyarság némely csoportjai ma sem immunisak. A bolsevizmus ma döglött oroszlán, a nácizmus nem. Nemzeti függetlenségünket, nyelvünk és kultúránk fennmaradását a múlt században éppen ez a két agresszív ideológia veszélyeztette a leginkább. Ezzel szemben az unió tiltja a faji, etnikai, felekezeti és egyéb megkülönböztetést. Olyan demokratikus értékeknek az alapján áll, amelyek közelebb hozzák, ha úgy tetszik, integrálják az európai nemzeteket, érték- és érdekközösségbe forrasztják, ennek pedig semmi köze az asszimilációhoz. Integráció és asszimiláció - ez a két fogalom itt nemhogy nem szinonimák, hanem egymás tartalmi ellenpólusai. A kérdésben említett nemzetállami „szokások” tartalmukat is, formájukat és módszereiket illetően is alapvetően ellentétesek az unió politikai filozófiájával és kulturális értékszemléletével. Ez lehet a biztosítéka annak, hogy a nemzetállami praktikák valóban a történelem szemétdombjára kerülnek. CsÁKY PÁL- Mi volt a biztosíték arra, hogy a honfoglalás jól sül el? Mi volt a biztosíték arra, hogy a keresztény magyar állam sikeres lesz és évszázadokon át fennmarad? Mi volt a biztosíték arra, hogy az Árpád-ház kihalása után is fennmarad Magyarország? Folytathatnám még sokáig, ám a történelemben mindig annak volt nagyobb esélye, aki bízott önmagában. Az Európai Unió belső szabályai egyébként kellő biztosítékot kínálnak arra, hogy a fent említett durva módszerek ne ismétlődhessenek meg. Ez az egyik ok, amely miatt magam is szorgalmaztam az EU-ba való belépést. Az EU- és a NATO-tagság ugyanis a biztonságos élet lehetőségét is kínálja számunkra.
