Irodalmi Szemle, 2004

2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)

Ankét az európai uniós csatlakozásról

Grendel Lajos- Örülök, hogy az új gyarmatosítás szót idézőjelbe tette, mintegy jelezve, hogy ez a szókapcsolat a szélsőségesen, olykor már patológiásán unióellenes egyének és csoportocskák szótárából való, és különös csengése van azoknak a fülében, akik éltek már az 1944-es német és az 1948-as orosz - valóságos - gyarmatosítás idején. Ezek az emberek és csoportocskák máig képtelenek tudomásul venni, hogy az európai integráció olyan történelmi szükségszerűség, amelyből éppen a Magyarországhoz és Szlovákiához hasonló kis államok nem maradhatnak ki. Ha a jövőért, sőt túlélésért folytatott világméretű harcban Európa lemarad Amerika, Japán, Kína, Oroszország s a világ néhány más, potenciális hatalma mögött, akkor azt a mi gyerekeink, unokáink fogják megsínyleni. Akkor Európa lesz hamarosan a világfalu múzeuma. Én úgy látom, hogy az integráció éppenséggel a föltétele nemzeti megmaradásunknak, mégha azt is tudom, hogy az integráció sok áldozattal és lemondással is fog járni. Alternatívája azonban nincs. Európa államai ebben az irdatlan világversenyben önmagukban soha többé nem lesznek képesek ötről hatra jutni. Még a nagyobb államok sem, mint Franciaország vagy Németország. Nem nosztalgiázni és múltba révedni kell tehát, hanem azt tisztázni, hogy melyek azok a gazdasági-kulturális kihívások, amelyekkel az új helyzetben szembe kell néznünk. Én ezért úgy gondolom, ez az új helyzet nem a nemzeti megmaradásért folytatott küzdelem elejét jelenti, hanem nem jelenti ennek a küzdelemnek a végét. Ma sem a németek, sem az angolok, sem a franciák nem akarják elvenni tőlünk sem a nyelvünket, sem a kultúránkat. Viszont behegedhetnek a trianoni sebek. A hegek maradnak, de kevésbé fognak fájni, mint eddig. Akik kárt tehetnek bennünk, nem mások, nem idegenek, hanem mi magunk lehetünk azok: a kultúránk iránti közömbösségünkkel, történelmi analfabetizmusunkkal, délibábos múlt- vagy jövőképünkkel, egyes társadalmi csoportok rasszista gyökerű cigányellenességével, xe- nofóbiájával, alkalmasint antiszemitizmusával.

Csáky Pál- Madách örök érvényű igazságával felelhetek: az élet célja a küzdés maga. Az Európai Unióban olyan kondíciók között fogunk élni, amilyeneket megteremtünk- kiharcolunk magunknak. Olyan történelmi helyzet soha nem volt - s nem is lesz, amikor nem kell küzdeni a jövőért. Számunkra esélyt jelent, hogy egy tíz és fél milliós nemzettest részeként vehetünk részt a jövőbeli európai folyamatok alakításában.

Duba Gyula- Nem hiszem, hogy a nemzeteknek az unióban jobban kellene küzdeniük megmaradásukért, mint eddig. Hiszen tudjuk, hogy (készülő) alkotmánya szerint nemcsak a nemzetállam fogalma, hanem annak gyakorlati léte is megmarad. A határok átjárhatósága mellett tovább élnek az államigazgatási egységek, léteznek a maguk belső törvényei szerint. A gond inkább az lehet, hogy ezek a belső törvé