Irodalmi Szemle, 2004

2004/5 - Ady Endre versei (Távolról a Mostba, Hozsánna bízó síróknak)

A megnőtt Élet

ADY ENDRE Távolról a Mostba

Úgy ötven évről nézhetni a Mostra.

Be boldog lesz, ki majd megmosolyogja Vergődő, zűrös, mai életünket S úgy látja, ahogy látni kellene:

Feltörni indult, tébolyos zene,

Lelkek nagy csődje, jövők szomjúsága. Be boldog lesz, ki majd messziről látja S szól majd felőlük bölcsen, hidegen.

De ma szenvedünk mind-mind idelenn, Magyarul pláne még különösebben,

Ki több jóságban, ki több őrületben,

De élni semmiképpen sem vidám.

Hát eloldalak, béklyós paripám,

Szaladj bele a meg nem ért Jövőbe:

Úgy fáj a Most és én úgy fájok tőle. Bejó volna visszatekinteni,

Úgy ötven évről nézhetni a Mostba. (1914. március)

Hozsánna bízó síróknak

Mindig volt titkos, valamis Názárethje az emberi Jónak,

Honnan elindult könnyesen,

Dagadón, szánva bús milliókat És soha nem ölt meg iszap Bátor, nagy vizű s tiszta folyókat.