Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - KITÜNTETETTEK - Skabella Gábor versei (Senki és valaki, Mocsár, „M” vagy „m”, Volt szeretet, Remény nélkül, Monoton)
Skabella Gábor versei „M” vagy „m” m i az „m”? Tényleg mi az „m”? Az „m” az „m”... (az én tömegem) Tömegem tömegem... mélyen tömegen kívül? Emberek... Tudatlan, ostoba emberek magával ragadó tömege... Horda? Csorda? biztonságot nem nyújt mint régen... Pásztor. Tömeget kezelő. Ki a pásztor? Hát talán... ...az egyik tömegen kívüli „m”. Talán te vagy én? De mi nem! Volt szeretet Volt anyám, apám és testvérem, kik elhalmoztak... most csak hátuk látom, és nem érzem... (szeretet) Volt barátnőm, barátom, munkatársam, kik elfordultak... most csak eltipornak, és leköpnek... (megalázás) Volt harmónia és vidámság, melyek már... Most csak emlékekben Élnek a... (magány) Volt körülöttem szeretet, mely most már... Én is tudtam, és most is csak... (SZERETEK: tovább) Remény nélkül miért? miért ne? miért pont most? sodort... el a Tömeg... miért nem...? miért is került volna el? magával sodort engem és mindent! Mindent? engem! Engem? mindent! De van még? Nincs már... ...remény! Monoton Ülök a buszon. Zötyögök. Körülöttem oxigénelszívó emberi lények. Fülledt a levegő. Tompa szavak hallatszanak. Zúg a motor, és zajától fáj a fejem. Ablak mögött csendes táj, száguldó természet, melybe beleszédülök. Mindennap ugyanez a járat és emberek... Egy megálló, két megálló. Eltűnnek mellőlem. Én még utazom. Már nem sokáig. Közeleg az utolsó „megálló”... Skabella Gábor az ipolysági magyar gimnázium tanára
